Hogyan tudnám anyámmal megértetni, hogy képes vagyok önállóan élni és megoldani a magam ügyeit?

Sokszor lecsesz, hogy nem mosogatok, meg nem takarítok. Sosem találok semmit a hűtőben, vagy a szekrényekben és szerinte azért, mert teljesen önállótlan vagyok. Ja és ő sem talál semmit a hűtőben (mert ő rak be mindent) Komolyan a nők ennyire nem látnak térbe???

Anyám mellett nagoyn nehéz olyannak lenni amilyennek szerinte kéne lennem. Ebéd után megkér,h ogy vigyem ki a szemetet és közben nekiáll mosogatni. Aztán meg lecsesz, hogy nekem kellett volna mosogatnom. Vagy, hogy miért nem teszek rendet a szekrényemben. (rend van, csak eki nem jó, ha a zoknik a felső fiók helyett a 2. ban vannak)

Múlt nyáron 2 hétre elmentek a szüleim nyaralni, addig otthon voltam egyedül. Voltam bevásárolni, elintéztem mindent, a hűtőben végre minden a helyén volt. Takarítottam, mosogattam és nem volt senki, ami megmondja, hogy ne délután, hanem délalött takarítsak.

Amikor hazaértek anyám bement egyszer a konyhába kicsitotta a hűtőt és azonnal megtalálta amit keresett és észre sem vette, hogy minden rendben van. Aztán 4 nap múlva ugyanaz a káosz a házban..

Kérdeztem tőle, hogy anya!? észrevetted, hogy rendetraktam? Ja, igen ügyes vagy. És ennyi. Ennyi? anya! szerinted hova tűnt 2 hétnyi koszos tányér? kidobtam és vettem újakat? dehogy. elmosogattam Mindig rend volt. De semmi. Nem érti meg, hogy tudok önállóan élni.

Egyébként egy gereknek a szüleivel egy házban nagyon nehéz önállónak lenni. Nekem is. Ahogy elmentek és "magamra maradtam" érdekes minden eszembe jutott, semmit nem felejtettem el, mindig rendet tartottam, mosogattam. Sokkal könnyebb szülők nélkül élni, mint családban!!

16/f