Hogyan békítsem ki egymással tesómat és az apámat?

Sajnos kb egy regényt fogok írni, de remélem lesz olyan aki elolvassa és tud véleményt formálni vagy tanácsot adni. Előre kérem, senki se szitkozódjon! Tudom jól, hogy egy "értelmes" családdal lettem megáldva. Normális hozzászólást várnék.

Előzmények:

Az egész azzal kezdődött, hogy szüleim 15 évvel ezelőtt elváltak. Ebben apám volt a hibás, mert megcsalta anyámat. Én pártatlan voltam válásuk során, nem húztam egyikőjük felé sem jobban, mert mégis csak a szüleim mindketten (ment 6 év pereskedés). Nővérem viszont nem tudott pártatlan lenni. Részben nem értem meg, részben viszont megértem mégis. Velem apám kissé másként viselkedett, mert fiú vagyok, tesóm meg lány. Sokkal kevesebb dolgot engedett meg neki fiatalabb korában (pl szórakozási lehetőségeket tekintve). Azt azért hozzá kell tennem, hogy apám olyan típusú ember aki szerint az lehet jó amit ő mond. És abból nagyon nehezen enged. No meg amikor váltak anyámmal, akkor sajnos apám eléggé űzte az érzelmi zsarolás mesterségét. Egészen addig fajult kettejük kapcsolata, hogy volt amikor 1 évig sem nagyon találkoztak. Itt meg kell említenem, hogy ez részben azért is volt, mert apám munkája akkoriban alapból olyan volt, hogy van mikor hetekig nem jött haza, másrészt 70km-re költözött el. Pl tesóm meg sem hívta apánkat az unokájának a keresztelőjére se. Apám tőlem tudott róla csak, hogy keresztelő lesz.

Manapság:

Utóbbi 5 évben úgy tűnt valamilyen szinten rendeződik a kapcsolatuk. Apám visszaköltözött a közelbe. Sőt, tesóméktól mindössze 3km-re lakik. Megállapodott, van egy élettársa is 5 éve. De most ismét elmérgesedett a viszony közöttük (mármint apám és tesóm között). Tesóm nem tud túl lenni a régi dolgokon, pedig a poén az egészben az, hogy anyám és apám már jóban vannak egymással. Tök jól elbeszélgetnek, sőt... még apám élettársával is tök jól elbeszélget anyám, ha összefutnak.

Az elmúlt 3 évben történt pár dolog ami miatt mindkettejükben sérelem keletkezett és képtelen megbeszélni egymással. Sógorom hülyesége volt az, hogy mindenáron autót kell cserélni. Családi autót tervezett, de amikor elment a kereskedésbe, mint nagy autószaki, végül egy 16 éves németből behozott Audi A4-et hozott el :D Aminek 50 000km-rel vissza is volt tekerve az órája. Ettől függetlenül nem volt széthullva, de költeni a kötelezőkre kellett korából fakadóan. Apám ezt nem értette, hogy egy 10 éves Wagon R+-t (ami tesómnál volt az autó 3 éves kora óta) miért egy 16 éves Audira cserélnek le, aminek az előéletéről sem tudnak semmit. Na mindegy, rendbe tették az autót (kicserélték a korából fakadóan csereérett dolgokat), majd sógoromat, mint nagy autós szakit, behülyítették 2 évvel később. Abban az Audiban bármikor tönkre mehet az automata váltó már, idő kérdése, inkább cserélje le. Ezzel hülyítették be. Be is számíttatta. Ugye ekkor volt 18 éves az autó. Helyette elhozott egy ugyan úgy 18 éves Audit, csak az A6-os :D Tudni kell, hogy ami A4-et beadott, az új tulajnak azóta sem volt semmi baja a váltóval, hibátlanul működik. Ő meg amit elhozott A6-ot, azzal szó szerint megszívták. 700 000Ft volt, 400 000-ért számították be az A4-et. Tehát 300 000 kp-ért hozták el így. Igen ám, de olyan romhalmaz autó volt, hogy jöttek elő a hibák. Ráköltöttek 300 000-et a motor javítására és még akkor sem lett jó. Átverték őket elég rendesen, de cseszhették, mert aláírták a papírt amin szerepelt, hogy az autót átnézték és nem találtak hibát rajta. Ekkor tesóm nagyon tudta apámat hívogatni, hogy segítsen neki meg stb. Pedig apám eleve mondta nekik ezt az autót nem szabad megvenni (autószerelő a szakmája neki). Aztán sógorom megint belement egy érdekes dologba. Osztrákból behozott G Astrát vett. Majdnem megszívták ezzel is, mert a csávó eltűnt és a marha sógorom meg kifizette az autót előre és papírt sem írtak róla :D (Mondván rendesnek tűnik a fazon :D ) Úgy kerestették rendőrrel az eladót. Aztán kiderült azért tűnt el, mert tartozása van. Végül az autóhoz hozzá jutottak tesómék.

Lényeg a lényeg, időközben tesómék építkeztek CSOK-kal + hitelt vettek fel, van 3 gyerek (2 már a CSOK előtt megvolt). Aztán tesómék igénybe vették ezt a nagycsaládos autótámogatást is. De ezt úgy, hogy az állami támogatás mellé személyi kölcsönt vettek fel. És ebből is adódott a vita. Ugyanis apám mondta nekik, hogy 3 gyerek mellett, lakáshitelt is fizetve, nem kellene még a személyi kölcsön egy új 0km-es autóra. Mert oké, most tudják biztonságosan fizetni, de mi lesz akkor, ha valamelyikük megbetegszik vagy történik bármi, ott a 3 gyerek meg a lakáshitel is, mit fognak akkor csinálni? Aztán tesómék úgy voltak vele felnőtt emberek, nem kell beleszólni az életükbe (ami igaz is, de a sikeres autócserét illetően az Audi esetében el is csesztek nem kevés pénzt és apámnak igaza volt, akkor már mikor rájöttek butaságot csináltak, tudták apámat hívogatni, hogy segítsen).

Sógorommal semmi bajom nincs, de azt el kell ismernem, hogy nem egy észlény. Tipikus anyuci pici fia, a kötelező munkát megcsináló, de a szabadnapjain naplopó ember ő. Tesóm viszont eléggé hozzá butult. Tesóm szó nélkül gazolt kint az udvaron terhesen is amikor sógorom bent feküdt és pihent. Ez nem normális.

Apám élettársa imádja apám unokáit. Szülinap, névnap, karácsony, mikulás... Halom ajándékot vesz nekik. Kezdetben tesómékat is köszöntötte, de tesóm viszont szépen elfelejtett minden eseményt. Apámnak szülinapjakor mindössze késő este egy sms-t írt. Vagy apám élettársának szülinapját is elfelejtette (pedig aznap még apám beszélt róla tesómnak, hogy ne felejtse el, de tesóm elfelejtette végül és nem hogy nem hívta fel, de egy sms-t sem írt). Pedig azért ő a gyerekeket elég rendesen elhalmozza mikor valami esemény van. Nyilván, ő nem ajándékot vár el, hanem csak a gesztus hiánya esik rosszul, hogy elfelejti tesóm és még egy sms-t is képtelen írni élettársának. Apám élettársa ezt tesómnak szóvá sem teszi, csak apám említi meg néha. Mondjuk apámmal szemben is fura, hogy mindössze sms-t ír tesóm, azt is késő este. Meg tesómék ha vásárolni mennek, ott mennek el apámék lakása előtt. Tesómék sosem ugornak be hozzájuk még egy 5 percre sem. Hónapokig nem találkoznak, csak ha apám elmegy hozzájuk (pedig 3km-re laknak egymástól). Én aki 20km-re lakok tőlük, 1-2 hetente mégis tudok apámmal találkozni. És apáméknak ez rosszul esik. Pláne úgy, hogy tesómék sűrűbben mennek a 150km-re lévő barátaikhoz, mint hozzájuk. Sőt, most majd mennek Salzburg mellé is másik barátokhoz. De hozzájuk képtelenek beugrani is, akár csak akkor amikor vásárolni mennek.

Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy addig fajult ismét a dolog, hogy karácsonykor pl apámékat tesómék már meg sem hívták. Pedig eddig nem voltak ilyen gondok. Szülinap vagy ilyesmi volt, én is ott voltam, anyám is, meg apám is az élettársával. És azt hiszem jogos apám kiakadása.

Mikor váltak szüleink, ott azt mondom apám volt a felelős a rossz kapcsolatuknak, de aztán úgy tűnt rendeződnek a dolgok, most viszont nem azt mondom apám egyáltalán nem hibás, de tesóm is eléggé szűk látókörű lett.

Baromira elegem van már abból, hogy minden ünnepi eseményt úgy kell megoldani, hogy külön tesómékkal, külön apámékkal, mert együtt nem lehet. És ez nekem fáj, hogy így tönkre ment a család.

Vannak még valakik hasonló cipőben? Ha igen, Ti mit tanácsoltok? Fogadjam el szimplán, mert nincs értelme megpróbálni kibékíteni őket?? Vagy ha van értelme, hogyan próbálhatnám meg?

Köszönöm a válaszokat!