Hogyan vegyem rá a szüleim, hogy elengedjenek?

Köszönöm szépen a gyors válaszod! :)

Idén csak a Balatonra megyünk nyaralni ami alapból egy hosszú túra lesz a dugók miatt. Hátha majd ott megvilágosodik, hogy mégis megy ez nekem hosszú távon is. Ilyen nagyobb jellegű autón, mint a ponyvás kocsi már van tapasztalatom. Mercedes Sprintert vezettem egyszer, mert fateromat elkísértem rokonokat kiköltöztetni és végig én vezettem a furgont (kb 200kmről volt szó). Nyilván ezt is anyám tudta nélkül, mert ő előre leszögezte, hogy márpedig fater át ne merje adni a volánt nekem :D

Kedves #3

Köszönöm szépen a válaszod :)

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rutinom még egyenlő a nullával. Ettől függetlenül nem gondolnám nagyképűségnek azt, hogy szeretem a kihívásokat. Szerintem egy kényelmes 130-as tempóban nem veszélyes 1,5 éves jogsival végig kocsikázni az autobahnon. Nem leszek álszent és nem mondom, hogy mindig minden szabályt betartok, de azért igyekszem nyitott szemmel járni és kerülni a dynomen helyzeteket annak tudatában, hogy a jogosítványomat szeretném a megélhetésemre áldozni. Kerültem már természetesen balesethez közeli helyzetben, hálistennek nem történt baj. A legneccesebb az volt, mikor országúton a szembejövő kb 80km/h-val megcsúszott, átjött a sávomba és milimétereken múlott, illetve a puszta szerencsén, hogy nem lett baleset. Többi vészhelyzet követési távolság hiányából eredt, de azóta megtanultam és ahol tudok ott tartok egy tisztességes távot. Igen, hát még kezdő vagyok, sok mindent nem láttam még de készen állok újabb és újabb kihívásokra. Legalább is én így érzem magam.

Kedves #5-ös

Köszönöm szépen a válaszod! :)

Én a 130-as tempót a ponyvás kisteherautóra értettem amivel idén nyáron szeretnék dolgozni. A kamionnal amúgy se tudnék 90-nél többel menni, mivel le vannak korlátozva. A kihívás szó alatt nem azt értettem, hogy tiltásig pörgetni az autót a legmagasabb sebességfokozatba és életveszélyes előzésekbe kezdeni, hanem arra fel írtam, hogy nem tántorít el semmilyen időjárási körülmény vagy bármilyen egyéb tényező a vezetéstől. (pl indokolatlan esetben is kocsiba ülök ónos esőbe, "orromig nem látok" ködben vagy óriási viharban)

De én világ életemben ilyen voltam :D Mindig akkor ültem biciklire mikor a legnagyobb ítéletidő volt :DD Ez ilyen hlye mánia szerintem.

Na mindegy, valahol el kell kezdeni, erre csak ennyit tudok mondani :)

Ha soha meg se próbálom, mert azon az elven élek, hogy ááhh, fiatal vagyok még, rutintalan, maradjak csak ismert utakon akkor nem fejlődök sehova. Én nem az a hétvégi vezető szeretnék lenni akitől rettegnek az utakon, 3000-es fordulaton parkol és a legnagyobb tömegben kell mennie az Aldiba akciós krumpliért :D

Anyám is ilyen egyébként. Szerintem ez is egyfajta probléma vele, hogy amire tudja, hogy ő maga nem képes megoldani, biztos benne, hogy arra én se vagyok képes. Ő fél vezetni egyedül nagyvárosba, nem mer kiállni a garázsból, nem tud tolatni szűk helyekre. Volt rá példa, hogy oda voltam a szomszéd városba aztán anyám dobott egy smst, hogy ne is próbáljak rátolatni a garázsbeállóra, mert látja az ablakból, hogy a szomszéd nagyon ránk állt és nem fogom tudni berakni. Na én csak azért is rátolattam :DD

Nyilván anyám nőből van így elfogadható, hogy így vezet 12 éves jogsival is, de azért beláthatná, hogy attól mert ő valamit nem tud megoldani, még én se fogok tudni. Mindent meg kell próbálni, gyakorlat teszi a mestert :)

(Ezeket most nem egoból írtam mielőtt azt hinnéd)

Ha meg meghalok az úton akkor meg így jártam...

Ha a sors úgy akarja, úgyis ott halok meg. Legalább azt csinálhattam amit a szívem diktált, vezethettem :)

Ezért se értettem azokat akik nem mertek felülni repülőre, mert féltek, hogy lezuhan. Ezeknek is csak annyit üzentem, hogy nem mindegy? Ha sorsod úgy van megírva, hogy repülőn ülve kell meghalnod, akkor ott fogsz.

De ez már más téma :D