Miért vannak sok családban "kiskedvenc" gyerekek?

Nálunk egyszerű volt a helyzet. Bátyám volt az első gyermek, első unoka, ráadásul fiú, szőke hajú kék szemű, ártatlan képű, csöndes gyerek volt. Mindenki oda volt érte.

Aztán jöttem én. Egy nagyszájú, makacs tepedelem, aki "lány létére olyan rossz, hogy a tűzben sem égne el" ahogy anyu mondta régen. Nem érdekelt, ha bármit mondtak, és minél jobban megvertek, annál rosszabb lettem. Egy szülői csalódás voltam. Ők arra vágytak, hogy olyan legyek, mint amilyennek elképzeltek: kedves, babázós, édes kislány. Én ehelyett gyújtogattam, kiszöktem az ablakon, varangyokat gyűjtöttem. Felnőttként már értem őket, levontam a tanulságot. Ha gyereket vállalok, számolnom kell azzal, hogy egy embert szülök, akinek saját személyisége lesz, amit én befolyásolni nem tudok, csak terelgetni vagyok képes a saját útján. Ebben a szellemben szültem, és ebben fogom a következőt is.

Nálunk azt szúrták el a szüleim, hogy 10 év után vállaltak második gyereket, és úgy csináltak, mintha én akartam volna a húgomat. Már velem se törődtek lószart se, nem neveltek, épp csak nem hagytak éhenhalni. Aztán a tesómmal ezt már nem kellett, hiszen ott voltam, rám lehetett bízni a kicsit. Mosnom kellett a pelenkáját, vigyázni rá állandóan, vinni mindenhová. Én persze lázadtam. Ki akarna 16 évesen úgy lógni a barátaival, hogy magával kell cűgölni egy hatévest? A szüleim ezt úgy értelmezték, hogy rossz gyerek vagyok. Előtte se szerettek, de innentől lettem igazi feketebárány.

Azóta van két gyerekem, és arra jutottam, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv, ha a nagyobb nem viseli jól a jövevényt, a szülők meg ezt nem tudják kezelni. Hiszti-hiszti hátán, és a kicsit kezdik preferálni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ebből a játszmából kitörjek.

először is ha te ebből azt vonod le, hogy ezért nem szülsz csak egy gyereket, akkor könyörgöm inkább ne is szülj, mert lelki sérült vagy...Nálunk is öcsémet imádták én mégis hiszem, hogy egy gyerek nem gyerek és minimum 2-őt akarok majd szülni.Sőt párom is a nem kedvelt "nem lány lett" gyerek és a bátyja az etalon mégis ő is sok gyereket akar, mert pont ezért igyekezne jobb szülő lenni.

Másodszor ez nem gond, a legtöbb szülő az egyik gyerekével jobban tud azonosulni és ezzel semmi gond, amikor nem érzékeltetik ezt a gyerekkel. Általában az a jó ha az egyik gyerek anya a másik gyerek apa kedvence stb. Túlspilázod a dolgot.

Nálunk is a kisebbel volt kivételezve. Apáméknál is öreganyám a legkisebb gyerekével kivételezett. A pároméknál is az öccse a kivételezett, bár nem annyira pofátlan módon, de az apjuk neki mindent elnéz, velünk meg folyton szemétkedik tizedannyiért is.

Annyira belémivódott, hogy mindenhol szegény nagyobb testvérek szívják meg a kisebbek miatt, hogy nem tudom, hogy fogok 2. gyereket vállalni. Félek attól, hogy kompenzálásként a gyerekkori önmagamnak majd a nagyobbikkal fogok kivételezni. :/

én megértem hogy ez nyomot hagyott benned, de ez olyan mint az alkoholizmus, csak mert apám az volt nem félek attól, hogy az leszek sőőőt teljesen ellenállok. Pont azért leszek jobb mert már tapasztaltam milyen az ilyen szülő és emiatt én már biztos nem leszek olyan mint apám.

Te is tudod milyen kivételezni és ezért te pont az ellenkezője lennél, de ha ilyen mániákusan hiszed hogy így meg úgy nevelnél akkor keress fel egy szakembert gyerekvállalás előtt és beszélgess el vele (vicc nélkül nekem segített depressziónál is, nem szégyen egy szakember segítségét elfogadni).