Kozel a 60-hoz, szegyenszemre anyámnál kell laknom. Hogy lehet ez máskepp megélni?

Csakis úgy, ha más szemszögből nézed a dolgokat.

Pl. örülj, hogy még él az édesanyád és próbálj hozzá igazodni, szeresd, segítsd őt, lásd meg azt, hogy legalább ketten vagytok és nem egyedül vagy.

A múlton kár keseregni, ezért csakis a jelenben élj!

Próbálj meg önkénteskedni, segíteni a nálad rosszabb helyzetben lévőkön vagy akár az utcán átkelni egy idősnek, egy vaknak vagy felsegíteni a lépcsőn egy babakocsist, bármi, ami által növekedhet az önbecsülésed és jó érzésed lehet!

Vedd fel a kapcsolatot a lányoddal, pl. írj neki levelet és írd ki benne minden fájdalmadat és azt, hogy szeretnéd, ha javulna közöttetek a kapcsolat.

Amikor pedig egyedül vagy, akkor foglald el magad, takarítsd ki a lakást, mire anyukád hazaér vagy várd valami finomsággal, akár egy forró teával, amikor megjön, had lássa, hogy szereted és meglátod, ha pozitívabb dolgokra fókuszálsz, akkor könnyebb, élhetőbb lesz az életed!

Fel a fejjel!

Sok rossz után jönni fog még jó. Békés ünnepeket kívánok!

Figyelj a stressz levezetésében nagyon sokat segit a sport.Ha nem szereted csinálni,akkor is csináld meg azt,amihez kedved van, nálam a gimnasztikai gyakorlatok zenével sokat segitenek, kocogás.Ja és nem vagy ezgyedül ebben a helyzetben,van aki külföldön van egyedül társas magányban.

Boldog Karácsonyt!

Közel 60-hoz úgy gondolod, hogy szünidős diákok (12-13-15 évesek) és olyan emberek fogják neked megmondani a tutit, akik maguk sem érzik jól magukat a bőrükben?

Nyugodtan mondhatom neked, (68 éves vagyok) hogy 60 környékén már kellett(volna) szereznie az embernek annyi élettapasztalatot és bölcsességet, hogy a dolgokat - és az öregedést - a helyén tudja kezelni!

Ebben a korban már az is jóérzéssel tölti el az emberek többségét, ha sikerül úgy ébredni, hogy éppen nem fáj semmi.

Nem tudom neked mi a bajod?

Igenis van otthonod, nem a híd alatt laksz, hanem a szülőddel. Van egy aktív 80-as édesanyád, akit nem kell pelenkáznod, egészséges gyerekeid, akik élik az életüket (nem pedig "küzdenek" vele) a testvéreddel pedig olyan a kapcsolat, amilyenné alakítottad. Hogy miért nincs barátnőd, annak nyilván oka van, nagyjából azért amiért anyáddal és a testvéreddel sem tudsz kijönni.

És miért nem tudsz háziasszony lenni?

Nyilván nem vagy kitiltva a konyhából, vagy letiltva egy ablakpucolásról, ha ez minden vágyad!

Szedd össze magad ebből az önsajnálatból és tegyél magadért legalább annyit, hogyha láthatóan mentális betegséggel küzdesz felkeresel egy szakembert!

Nem pszichológust, hanem pszichiátert aki beállítja a gyógyszerezésedet, mert 60 évesen már a "ráolvasás" nem segít!

Kérdező!

Isten mentsen meg a gyógyszerektől, csak még betegebbé tesz, de a problémán nem segít, nem oldja meg - BENNED VAN A VÁLTOZÁS és csak te tudsz változtatni, tenni, a hétköznapokat megszépíteni!

Szerintem már az is sokat segít, h kiírtad magadból és egyáltalán nem kell semmi miatt szégyenkezned, mert mindenkinek más az élete, életútja és sose másokhoz mérd magadat, hanem csak saját magadhoz, hogy ezentúl egyre jobb legyen!

Keresd és lásd meg a jót mindenben és csak arra fókuszálj - meglátod, akkor idők múlva kikerülsz a negatív spirálból és jó dolgokat fogsz bevonzani, próbáld ki, nincs vesztenivalód!

Kedves Kérdező, Boldog karácsonyt!

Szerintem nem annyira rossz hogy így eled meg a helyzetedet. Tudom hülyén hangzik. De ismerek olyan embert aki kb ugyanígy járt mint te. De tudod mi a baj nala? Csak mást hibáztat a sorsáért. Nem latja be hogy ő hibázott. Ha jószándékúan mondtunk neki valmit, pl hogy intezzen el juttatásokat ( volt olyan hogy kb egy papirt kellett volna beadni es azt se intézte, ez kb 50.000 pluszt jelentett volna havonta, utana sírt hogy nincs pénze) , hol járjon utána, vagy hol próbálkozzon dolgozgatni, semmi ertelme nem volt. Annyira beleragadt az önsajnalatba, meg nem törődött semmivel. Egy idő után raunt mindenki. Na te ennel sokkal jobban állsz, de tenyleg! Innen ki lehet mászni még!. Anyukád olyan amilyen, idős, más tempo , szokások. Ne vedd magadra fogadd el. Tzdom könnyű mondani..de próbald meg. Ha nem háziasszonykodhatsz akkor nem, és akkor mi van? Most jobb lenne ha az lenne a témád, hogy hogy mennyibe kerül a karfiol? Nem lennél előrébb vele. A sport jó ötlet, nem kell nagy valamire gondolni, kocogás stb. Ismerkedni is tudsz, főleg aktív emberekkel. Vagy iratkozz be barmire, ami leköt..tudom pénz..de hidd el valamire akkor is erdemes áldozni ha rossz anyagi helyzetben vagy. Különben nem jössz helyre.

A rokonság amúgy furcsa. Miért jön a lanyod csak kötelességből? Biztos hogy csak azért jön, nem te erted félre? Próbáld meg megbeszélni vele. Ha hibás vagy ebben, próbálj meg valtoztatni, biztos értékeli a szándékot.

Ha teheted keress fel egy pszichologust. Nem rosszindulatból írom, baratnőmnek is sokat segitett. Tudod egy külső szemlélő felnyithatja a szemed olyan dolgokban os amit te nem.veszel észre. Próbáld ki. Fontos szerintem hogy ne csak a megszokott közegedbe legyél. Változtass, biztos menni fog. Azt nem értem hogy a lanyodék csak 24.- re jönnek, mert azt ítod hogy utána egyedül leszel. Mi lenne ha marasztalnád őket? Hátha meg tudják oldani.

Eltart egy ideig mire megtalalod a helyed újból..de ne add fel. Sikerülni fog, de türelem kell hozzá.

5ös. Szerinted a pszichologus ráolvas? Rengeteg embernek segít..jártál már pszichologusnál vagy hallomásból okoskodsz? Persze mindjárt szedjen gyógyszert..lehetőleg olyat ami tönkreb..sza még jobban. Amugy a pszichologusnál nem az van hogy.megmondja a tutit és megoldódik az életed. Nagyon nem. Magadnak kell kiküzdeni a válaszokat. A gyógyszer meg egyszerűbb, beveszek valamit majd az megoldja nem nekem kell.( ezt nyilvan nem a konkrét pszichiátriai betegségekre írom, az nyilván mas tészta) a kérdező nem hiszem hogy pszichiáriai eset lenne, csak nagyon elkeserdett.

A kerdesre már írtam szerintem normalis választ, de emelett nem bírtam elmenni

#8

Nem tudom, hogy miért kötsz belém?

Annak alapján, hogy a Kérdező gyerekkora óta problémás mentális állapotban van és van mögötte egy általa elcseszettnek aposztrofált, magányos, minden emberi kapcsolatot felrúgó élet, (miközben mindehhez 60 éves) így engedd már meg, hogy erről nekem az legyen a véleményem - bár veled ellentétben nem vagyok szakember - amit leírtam.

Nyilván a hosszú élete folyamán megfordult már pszichiáternél, ahol elbeszélgettek vele, láthatóan nem nagy sikerrel.

Ezért kellene egy lépcsővel feljebb lépnie, ...szerintem!

Mondom, SZERINTEM és nem azt írtam, hogy szerinted, így értelmetlen kóstolgatnod.