Mit csináltatok, amikor rájöttetek, hogy a szüleitektől nem kaptátok meg az érzelmi biztonságot?

Egyszerűen csak rohadt gyorsan felnőttem. Lelkileg értem.

És megfogadtam, tanulok belőle, hogy az én gyerekeimnek soha, de soha nem kell megtapasztalniuk, hogy érzéketlen, rideg szüleik vannak. 8 éves voltam akkor...

Eltelt azóta 40 év és kijelenthetem, hogy ezt az ígéretemet is be tudtam tartani.

Neked sok sikert kívánok az önismeret rögös útján. Nehéz, de megéri elindulni rajta.

A legjobb dolog amit tehetsz, hogy elkezdesz a pszichologiába elméjülni és látni, hogy nem vagy egyedül a problémával, sok a diszfunkcionális család

Felnőni meg azt jelenti, hogy leülni, szembenézni magaddal és elkezdeni nem hibáztatni magad azért amilyen lettél, magad vagy más hibája miatt, hanem kihozni a legjobbat abból amid van

Persze amikor ezt elkezded utána semmi változást nem fogsz észlelni mivel az agyad negativ gondolatokra van ráállva amik egymást táplálják, ez miatt jó lehet a meditáció és a hasonló gondolkodású emberek társaságának keresése

az emberek 99%-val ilyen dolgokról nem fogsz tudni beszélgetni, kivéve a pszichológussal, az meg drága..

"de normális visszajelzések hiányában..."

Senki nem tökéletes és nincs a minden tudás birtokában. Nem csak a te szüleid, más sem.

25 évesen az ilyesmit a barátaiddal kéne megbeszélned vagy barátnőddel. Illetve lehet már akkora rálátásod az élet dolgaira, hogy tudjad, mi az, ami nagyon nem helyén való.

Nem tudom, hány évesek a szüleid, de ha a követték az akkori statisztikai átlagot, akkor kb. olyan korukban lettek szülők, mint amiben most te vagy.

Képzeld el, ha most született volna neked egy gyereket, akkor mit tudnál neki nyújtani, milyen érzelmi biztonságot, milyen útmutatást?

14es hú én szörnyű szülő lennék, ezért nem is gondolkodom családban még egy jó 10 évig

26

Önfejlesztő könyveket olvass, rengeteget segít.

A kereszténység meg nem olyan amilyennek a szüleid bemutatták. Rengeteg a Názáreti örökségére rakódott salak. Én is megtért ember vagyok, de lányaim pl. 4 éves koruk óta kapják tőlem a koruknak megfelelő szexuális felvilágosítást (az egyik lányom pl. kereken nekem szegezte a kérdést 4 évesen, hogy hogy került be a kistesó a hasamba). A Biblia nem prűd, csak egyes vallásos emberek azok.

Nyugodtan lépj ki a nem megfelelő vallásos körökből. Neked igaz hitre volna szükséged, de jelenleg, ahogy látom, nincs rá lehetőséged.

Önfejlesztő irodalom! Sokat segít.

#10 én 31 vagyok és én most tanulom a világot és önmagamat. Apám elhagyott 6 hónaposan minket, ő volt anyám első nagy szerelme, anyám depis lett 3 évig, mialatt egyáltalán nem tudta kielégíteni az érzelmi szükségleteimet. Én is depissé váltam, szerekhez jutottam. Elszaladtam a valóság elől. Őrülten szorongtam társaságba, első szorongós emlékeim óvodából vannak. Ekkor lassan kialakítottam egy fantáziavilágot, és oda álmodoztam magam amikor csak tudtam. Annyira a saját fejemben éltem, hogyegyáltalán nem végeztem introspekciót, ami miatt 0 önismerettel rendelkeztem 25 éves koromig. Az érzelmi intelligenciám szintén a padlót súrolja. 24 évesen elindultam orvoshoz kaptam antidepit, nem hatott. Rivotrilt, majd Xanax-ot is kaptam szorongásra, de nálam a benzok nem működnem valamiért, fene tudja mért. 3 féle antidepresszánst is kaptam (persze nem egyszerre), de nem hatottak. Kicsit több mint 3 hónapja kaptam cipralex-et, ez segít, de nem úgy ahogy elvárnám. Nem vagyok melankolikus, energikusabb vagyok viszont a motivációt nem rakja rendbe. De még mindig sokkal jobb mint előtte, már nem akarom megölni magam minden áldott nap! Meditálok is többé kevésbé rendszeresen, 4 éve hosszabb-rövidebb kihagyásokkal. Ez rengeteget segített az önismeretben. Nem tűröm sokáig a stresszt, és még mindig szorongok, bár mióta van a cipralex, enyhült valamelyest. Az állapotom miatt sajnost nem vagyok képes egy munkahelyet huzamosabb ideig megtartani, a leghosszabb amit egy helyen dolgoztam, 1.5 év. Pszichoterápiát is elkezdtem már vagy háromszor, de különféle okokból (többnyire az anyagi gondok miatt) mindig hamar abba kellett hagynom sajnos. És nem 1 évnyi terápiára van szükségem, hanem legalább 3-4. És tudom, hogy addig semmi esély, hogy stabil, rendszeres bevételem legyen, és addig nem is akarom elkezdeni a terápiát. Egy ördögi kör. Anyám nem ért meg, sokat veszekszünk. Barátnőm sem volt még, vagyis volt egyszer 19 évesen, bulit szerveztünk itt a faluba, és jó piásan hazakísértem egy lányt, utána elkezdtünk beszélgetni, és összejöttünk, de vagy 2-3 hétig tartott, mert észrevette a problémáim és szakított. Viszont nekem sikerült beleszeretnem mindez idő alatt, és a szakítást traumaként éltem meg. Ő 14 éves volt, szóval nem feküdtünk le. Gondolom nem meglepő, hogy szűz vagyok. Úgy érzem az elmúlt években sikerült szert tennem néhány eszközre, amik segíteni fognak a további fejlődésemben. Szeretnék már szexelni, nem csak a kíváncsiság miatt, hanem mert már nagyok felgyűlt a feszültség, és a kezem nem nem sokat old a feszültségből. Prostihoz nem akarok menni mert félek, hogy megbánnám.

Bocsi ha hosszúra sikeredett, Egy kicsit be vagyok állva és ilyenkor ömlik belőlem a beszéd :D