Mit csináltatok, amikor rájöttetek, hogy a szüleitektől nem kaptátok meg az érzelmi biztonságot?

Egyedül érzem magam az életben, idővel rájöttem, hogy sosem beszéltem a szüleimmel érzelmi dolgokról. Apám sosem tanított ilyen téren, anyám pedig mentálisan beteg, bipoláris, egyetlen kapaszkodója van, a keresztény hite, ami sajnos mániává alakult, amikor éppen nem a konspirációival rombolja a családot. Erre próbáltak engem is nevelni, de mivel nem látják és el sem fogadják, ha valaki más megközelítésből szeretne jó ember lenni, szerintük ez az egyetlen út, nem is beszéltek másról, csak hogy minden ami nem keresztény, az nem vezet az üdvösséghez. Egy idő után természetesen már meguntam, hogy dogmákat kell elfogadjak mert valaki azt kitalálta, és gondolkodni szerettem volna, így nem jártam már többet misére, teljesen idegennek érzem magamtól az egészet.

Szexuális felvilágosítást sem kaptam, sem tanácsokat a párkapcsolatra, annyit szoktak mondani, hogy "majd neked is lesz csajod", ezt a témát ilyen szinten érintették. Ebben is és másban is az internetre kellett hagyatkoznom, onnan próbáltam leszűrni hogy mi a helyes és mi nem, de normális visszajelzések hiányában nem hiszem hogy teljesen rendben van az a kép, ami így kialakult a világról bennem. Sőt, nagyon nincs rendben, hiszen nem érzem jól magam, nincs senki, akivel ilyen szinten meg tudnám beszélni az érzéseimet. Mi tévő legyek? 25/F