Hogy lehet ezt elfogadni, hogy semmibe néznek?

Apukámmal sosem volt olyan igazi apa lánya kapcsolat, sosem mondja, hogy szeret, hogy szép vagyok, vagy bármi ami jól esne. Mindig lenézett, ha tanulni kellett volna velem, akkor 2 perc után kiabált velem, hogy milyen h.ülye vagyok. Gondoltam, hogy ez változni fog ha felnőtt leszek, de még mindig lenéz, ő egy ideje jól keres, építőiparban dolgozik. Nekem és anyukámnak nyilván nem annyi a fizetés mint neki, épp a napokban volt szó arról, hogy egy nagyobb összeget kell kifizetnem jövőre a fogorvosnál, apumnak erre csak annyi volt a válasza flegmán, hogy mondtam hogy tanulj. Ez nekem elég rosszul esett, mert semmi együttérzés nem volt benne, ráadásul úgy mondta mintha neki diplomája lenne.. nekem is és édesanyámnak is mondja mostánban, hogy olyan munkát kell keresni ahol nem kell este 9-10-ig dolgozni, meg mondjuk 7-re kell dolgozni járni, és több a fizetés a mostaninál. Nem tudom megérteni miért ilyen nagyképű, hiszen ő is csak 2-3 éve kereshet úgy több pénzt, ugrálni meg csak úgy nem lehet, nem fognak milliókat fizetni. Még egyszer nem hallottam tőle, hogy büszke lenne rám, ha valamit elszeretnék érni akkor annyi a válasza, hogy nem fog sikerülni.