Ha anyám kiabálhat velem, akkor én miért nem kiabálhatok vele? Másnak is diktatúra van otthon?

De, kiabálhatsz vele te is.

Nyugodtan fizethetsz te is csekken ne légy már életképtelen

Ilyenkor kell reklamálni, hívatni a főnököt, és vele megbeszélni.

Jól nyakon kellett volna vágni néha egy ferfinak anyucit.

Velem is mindig orditozott anyám, valósággal már féltem tőle, hogy mi lesz a következő apróság ami miatt úgy kibukik mint egy idegbeteg. Most hogy albérletben élek tőle távol, egyetemre járok, rájöttem hogy nem mindenki ilyen, és hogy az életet lehet felszabadultabban is élni. Azzal hogy folyamatosan orditott velem anyám minden kis szarságért, (pl ha már nem úgy táncoltam ahogy ő fütyülte) egy halál merev gátlásos nyuszi embernek érzem magam, próbálom most leküzdeni. Lehet szidni a kérdezőt, de nem ő akart megszületni, az anyja döntése volt a gyerekvállalás. Ilyen jogon ha ő elvárja a gyerekétől hogy tisztelje, és legyen szófogadó, ő is vegye ki a részét a nevelésből, mutasson neki példát és fizesse be a csekkjét időben, ne a gyereke pofája égjen a suliban.

Az is elszomorito hogy normálisnak találja itt pár ember hogy az anyja ordithat a gyerekével, de ha már a gyerek emelné fel a hangját akkor már fizesd a csekked taknyos. Viselkedjen úgy a szülő a gyerekével hogy az ne akarja ráemlni a hangját. A tisztelet ki kell érdemelni.

Nem értek egyet. Az erőszakolónak, a gyilkosnak hol jár? Az alkoholistának aki terrorban tartja a családját? A zsarnok diktátoroknak akik millió ember életét tették tönkre? Aki elhagyja a gyermekét? Az állatkínzók? Aki "csak szimplán" megnyomorítja a gyermeke életét annyira hogy a gyermeke már azt kívánja bár ne született volna meg?

Az anyjának sem kéne vele kiabálni, de a gyerek meg főleg ne kiabáljon otthon, mert egyelőre nem ő tartja el az anyját, hanem fordítva. Ha nem tetszik, lehet menni az utcára. Én azért megnézném, milyen anya lesz belőled kérdező.