Más családokban is így működnek a dolgok?

Ez a természetes szerintem, hogy egy apának a lánya az első.

De bírom az ilyen kolléganős sztorikat, ahol is egyoldalúan megismersz egy történetet, és az alapján vonod le a konzekvenciát.

Netalán magadról írsz, csak így vezeted fel?

Szerintem erről van szó, hiszen miért foglalkoznál a kollegadnőd magánéletével?

Ha a gyereke kiskorú lenne, akkor megérteném, hogy ilyen fontos neki, de így, így nem.

Együtt is élnek ezzel a nagylánnyal?

Az lenne az élet rendje, hoghy leváljon a szülőkről és önállósodjon. Ennyi évesen másnak már vőlegénye, élettársa, férje, gyereke van. Fel kellene nőnie!

“ Az lenne az élet rendje, hoghy leváljon a szülőkről és önállósodjon. Ennyi évesen másnak már vőlegénye, élettársa, férje, gyereke van. Fel kellene nőnie!”

⬆️ férje nagy lányát aki már házas is⬆️

Szerintem nem mindenhol van így, és könnyen osztják az észt azok, akik nincsenek ilyen élethelyzetben (meg persze azok is, akik ilyen élethelyzetben vannak, és sokadrendűnek kezeli őket a férj.) Nálunk pl. nem így van. Özvegy férfihoz mentem feleségül, a felnőtt lányával még csak nem is jó a kapcsolat különösebben. (Igazából kezdettől fogva ellenszevezett velem, én pedig nem álltam bele a játszmázásba. Ő akkor már együtt élt a párjával, saját lakásukban).

Mi napi szinten nem zavarunk be egymás életébe a lánnyal. De pl. karácsonyt, satöbbiket velem egyeztet a férjem. Velem vállalt életközösséget, és nem a már külön élő, férjezett lányával. Fel sem merül, hogy a fejem fölött beszélje meg a lányával a dolgokat. (És ettől még igen, szereti és a gyereke. De az élete párja én vagyok.)

De mondjuk annyira közös dolgaink nincsenek is, amik a lányát is érintené és engem is (egyszerre, egy időben). Ő bármikor mehet oda, nem szólok bele. Nálunk nemigen van ütközési pont.

Egyedülálló férfiként azt mondom, hogy az apuka rosszul viselkedik. A harmincas lány és az apja külön élnek. Ha apa-anya együtt lenne, akkor a gyereknek ahhoz, máskor nekik a lányhoz kell alkalmazkodni. Ez ugyanaz, csak pepitában, anya helyett mostohaanyával.

Onnantól, hogy összeházasodtak, alapvetően "mi" van, nem "én és te".