Szülők! Mit csinálnátok, ha a “jó tanuló” gyereketek egy nem túl piacképes szakot választana?

Köszönöm szépen a válaszokat! Alapvetően nem a saját helyzetemmel kapcsolatban voltam kíváncsi a véleményekre (egyébként én anglisztikát végeztem, jelenleg amerikanisztika mesteren tanulok és tervezem, hogy továbbtanulok), hanem szimplán arra, hogy ki mit tenne egy ilyen szituációban szülőként és mit tanácsolna, mit mondana a saját gyerekének. Ebből a szempontból számomra most az sem elég informatív, hogy "pénzből él az ember" vagy hasonlók, mert szerintem szülőként, a saját gyerekét ismerve az ember nem ennyire egyoldalúan és határozottan áll hozzá a kérdéshez. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy valaki így gondolkodik. Konkrétan arra lennék kíváncsi, hogy ilyenkor ki mit tenne és mit látna a helyes döntésnek. Volt, aki így válaszolt, csak gondoltam ezt tisztázom még egyszer.

Egyébként itt nem feltétlenül a bölcsészeti képzésekre vagy hobbi szakokra kell gondolni, csak a saját esetemet hoztam fel példának. Bár kérdés, hogy mi számít hobbi szaknak? Én pl. nem egy piacképes szakot végeztem, de munka mellett nem tudtam volna elvégezni az alapszakomat. Minden nap órám volt (katalógusosak), rengeteg beadandót kellett készítenem, nagyon sokat kellett olvasni is, ami mind idő. Viszont vannak olyan képzések is, amik még véletlenül sem nevezhetően könnyűnek vagy "hobbi szaknak" (személy szerint én a sajátomat sem érzem annak, de tisztában vagyok az emberek véleményével), viszont mégsem kecsegtetnek túl biztató kilátásokkal pl. egy tanári képzésbe is sok energiát és munkát kell beleölni, de az egészségtudományi szakok sem különbek.

Én egyébként nem gondolom azt sem, hogy önmagában egy piacképes szakma/diploma elég a boldoguláshoz vagy a "sikerhez", hogy nagy szavakkal éljek. Az egyik testvérem például közgazdász és ő teljesen jól el tudott helyezkedni, jól keres, szereti a munkáját, viszont ez azért annak is köszönhető, hogy őt ténylegesen érdekelte ez a terület, önszántából is képezte magát, az egyetemen sem csak a kötelező szakmai gyakorlatot tudta le. Ezzel szemben vannak olyan volt osztálytársaim, akik ugyanazon az egyetemen és szakon végeztek, viszont "csak" letudták a kötelező köröket, örültek, hogy megszabadultak a képzéstől és egyáltalán nem olyan munkakörökben dolgoznak, amire az átlag ember azt mondaná, hogy "ezért megérte" (bár ezt sem szeretem hallani). Ugyanígy szerintem nem jártam volna jobban azzal, ha pl. elmegyek egy mérnökinformatikára és csak az egyetemen elvártakat teljesítem, mert az nem elég.

Köszönöm! Azért annak annyira nem örülök, hogy magára a kérdésre elég kevés embernek sikerült válaszolnia....

Terveim szerint tovább szeretnék tanulni a mester után, magyarul szeretnék PhD-képzésre jelentkezni az egyetemen, nyilván, ha ez összejön. Gondolkoztam más nyelvszak elvégzésén is és más mesterképzés is szóba jött már, viszont egyre inkább úgy érzem, hogy megfogott ez a szak és ez érdekel a legjobban. Az alapképzés alatt nem tudtam megoldani, viszont jelenleg dolgozom egy külföldi önkéntesekkel és önkéntes programokkal foglalkozó szervezetnél. Csak 23 éves vagyok, egyáltalán nem érzem azt, hogy el lennék késve bármivel is vagy már nem "illene" tanulnom, sőt.

Egyáltalán nem gondoltam soha, hogy a szorgalom, munka, tudás minden esetben kötelező jelleggel megtérül... Persze, hogy kell tanulni, dolgozni és kellenek kapcsolatok is, sőt. Én annak a tudatában kezdtem el ezt a szakot, hogy ez nem egy olyan képzés, ami egy konkrét szakmát ad az ember kezébe és a még meleg diplomával rögtön mehetek is egyenesen ilyen-olyan pozíciókba. Ez egyszerűen nem erről szól, ennek megfelelően sosem gondolkoztam azon, hogy mennyit ér majd a diplomám, mert ilyen nem létezik. Ezt a képzést nem lehet összehasonlítani egy pl. óvodapedagógus, egy fogorvos, egy kertészmérnök stb. szakokkal, mert a kimenetele nagyban függ attól, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezel és milyen tudást, készségeket gyűjtesz. Sosem volt célom meggazdagodni sem. Úgyhogy nem azért vagyok nyugodt, mert egy idilli álomvilágban élek, hanem azért, mert én másképp gondolkozom ezeket a dolgokat illetően.