Miért bánik úgy velem az anyám mint egy kiskorúval?

20 éves vagyok, megismerkedtem egy sráccal a neten és megbeszéltük, hogy találkozunk. Anyámat beavattam és azt mondta, hogy nem engedi, hogy felmenjek Győrbe vonattal (félúton akartunk találkozni és Győrre gondoltunk). Annyira gyűlölöm, hogy ennyire meg szab mindent, hogy korlátoz. Miatta nem tudok sehova elmenni, kikapcsolódni. Szerintetek normális, hogy 20 évesen nem dönthetem el kivel találkozom és hova megyek? Ezzel azt fogja elérni, hogy az egyik nap majd nem jövök haza és soha többé nem lát, vagy valamilyen módon öngyilkos leszek, mert már tönkretesz. A barátnőmmel se engedte, hogy elmenjünk egy másik városba, 30km távról lett volna szó, de nem engedte azt se. Úgy érzem, hogy mindenről lemaradok miatta, most kellene tapasztalatokat szereznem és néha egy kicsit eljárni otthonról, de nem engedi. Szó szerint azt várja el, hogy itthon üljek egész nap. Akkor járok szórakozni amikor ő megy a munkatársaival, csak velük járok el. Nem veszi észre, de mindent elvesz tőlem, a barátaimat (barátnőmet is zavarja, hogy sose tudunk egy közös programot szervezni)azt a srácot, akivel találkozni akarunk és a fiatalságomat is, gyűlölöm érte.