Ki mennyire lakik messze a családjától?

Én egy kerületnyire lakom édesanyámtól, sajnos már csak ő él.

Az út túloldalán lakik már csak anyu. Apa nemrég hunyt el. Örülök hogy sok időt töltöttem velük, és anyuval még fogok is.

Egyetem után visszaköltöztem a szülővarosomba, ahol a szüleim élnek. Az unokák miatt fontos volt, hogy az egyikőnk szülője közel legyen, ne kelljen órákat utazni

Én nagyon sokat filóztam ezen, és igazam is volt, hogy két lakás karbantartása kétszer annyi idő - azóta se tudom utolérni magam, mert inkább azt választom, hogy a családdal legyek, nem pedig azt, hogy pl. rendet rakjak, takarítsak, stb. (Azért persze csinálom ezeket, de folyton úgy érzem, hogy le vagyok maradva.) Azért költöztem el, mert úgy adódott, hogy lett egy lakás a közelben, és akkor már kipróbáltuk, hogy milyen lenne, ha önállósodnék. De nem volt biztos, hogy fenn fogjuk tudni tartani mindkettőt, csak mivel mégis sikerül, (meg azért tényleg van előnye is, nem mondom, hogy nincs), hát külön lakom továbbra is. De csak pár percre tényleg, úgyhogy kb. napi szinten együtt vagyunk. Az a lényeg, hogy szerintem csak akkor költözz 5-10 percnél messzebbre, ha tényleg van rá jó okod. Ha nem kell otthonról menekülnöd, ha nincs még új családod, ha nem kell másik városban dolgoznod vagy tanulnod, ha jól kijöttök egymással, akkor örülj, amíg együtt lehettek, használjátok ki. Rengeteg pénzt is meg tudtok spórolni így, de nem is ez a lényeg tényleg, hanem az idő, amit együtt tölthettek - az megfizethetetlen. És sokkal kevésbé macerás az egésznek a logisztikája: ha valaki főz egy levest, arra mindenki ráugorhat, aki ott van, ha együtt laktok - ha viszont külön, akkor eleve külön kell hozzá bevásárolni, külön edényekre van szükség, külön mosogatásra, külön hűtőszekrényre, annak külön szervízelésre időnként, ráadásul külön kell megenni, ahelyett, hogy körbeülhetnétek az asztalt. Millió és egy ilyen dolog van napi szinten, én nagyon látom.