Ti hogyan dolgoztátok fel?
Sziasztok. 27 éves vagyok, akinek sajnos nagyon korán meghalt az édesapja, de jött helyette egy mostoha, aki bár nem volt tökéletes, sajnos a gyerekkoromat nagyon tönkretette, anyámmal együtt.. :(
Utcán aludtunk, rettegtünk, éheztünk, sokszor halottam hogy bántja anyut, szétverte az egész házat stb..De a végén jó ember lett, megjavult, de nem tudom a mai napig feldolgozni ezeket.. Mostoha apám 2009-ben elhunyt, így már csak anyám maradt nekem, meg a testvéreim, akik négyen vannak, de másik apától..
Hiába közeledek hozzájuk, semmi értelme, mindnek megvan a maga saját élete, úgy érzem hasztalan vagyok oda, belefáradtam a húzódásba, azt érzem nem fogadnak el..
Édesapáról a testvérekkel szinte ugyanez a helyzet.
Nem bántottam senkit, soha, próbálok húzódni, de semmi.. Anyukám roma, édes apukám magyar volt, és én is inkább magyarnak mondanám magam, de romák között nőttem fel, és betudok mindkét társadalmi csoportba illeszkedni.
Ott tartok már, hogy nyáron hogy életem szerelmét elvesztettem, mert túl nárcisztikus volt, sok mindenen át kellett mennünk, sajnos ő belefáradt. Ő volt egyedül nekem. Édesanyámra semmilyen érzelmi viszonylatban nem támaszkodhatok, úgy érzem nem szeret engem. Akármikor átmegyek, akármit teszek nem jó neki semmi, nem mutatja ki hogy szeret. Soha egyszer nem hallanák tőle egy dicsérő szót, semmit. :( Van neki egy párja, és teljesen őt védi. Engem gyakorlatilag elutasít, a párját választja. Nagyon sok dolgot tett már ellenem miatta..
Egyszer például el kellett hoznom az egész cuccomat onnan, mert a párjának nem tetszett hogy ott van, de nem volt hová vinnem a ruháimat, illetve a cuccaimat sem.. Ez csak egy a sok közül.. Úgy érzem egyedül vagyok teljesen, nem számíthatok rá, illetve a testvéreimre sem.
Nagyon nehéz nekem ezt feldolgozni, főleg azt, hogy az összes testvérem milyen jól megvan a gyerekeikkel együtt, hogy szeretik egymást, támogatják őket akármit is tesznek. Én sosem kaptam meg ezt.
Ti mit tennétek a helyemben, hogyan dolgoznátok ezt fel?
Ha fel lehet egyáltalán?
Köszi, ha elolvastad..
Mindenképp fordulj pszichológushoz!
És higyj magadban, rendes ember vagy
Ahogy olvasom ,nekem az jött le,hogy anyádnak világ életében fontosabb volt egy társ ,mint a gyerekei. Ha ez nem így lett volna, nem kellett volna az utcán aludnotok, meg stb.
Első körben beszélj ezekről a testvéreiddel, ha lehet, aztán "vágd" anyád fejéhez is a dolgokat. Lehet nem ér neki semmit, de legalább kimondod neki ami fáj.
Családod meg neked is lehet még előbb-utóbb ,ne keseredj el emiatt.
Ha pedig végképp semmi nem segít,akkor pár beszélgetés egy jó pszichológussal és életszemléletváltás szükséges, hogy ne ezen stresszelj még 10 év múlva is.
Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a tanácsot, és a segítséget.
Próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy ne tegyem magam tönkre ez miatt, de sajnos nem könnyű ezekre rá gondolni.
Orvoshoz még nem próbáltam fordulni vele, de talán a lelki segítségnyújtás jól jöhet telefonon..
Tudjátok én nem vagyok egy irigy ember, ami kell azt megszerzem, de azt érzem a lelki szeretetet hiába keresem akárkiben is, nem hogy a családomban, de egy emberben sem találom.
Mit lehet ez ellen tenni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!