Mit tennél a helyemben? Bővebben lent!

Sziasztok!Nem is tudom,hogy hol kezdjem.26 éves srác vagyok. 22 éves koromban eltemettem azt aki egyedül felnevelt, az édesanyámat ,54 évesen végbélrákkal.Apám sosem volt igazából,mert csak biológiailag az apám.Történt idén Április 1-én,hogy kaptam egy smst,ezzel a szöveggel:Üdv ez az új számom,apád.Nem reagáltam rá, másnap 3 nem fogadott hívás.Visszahívtam.Tudni kell,hogy ideglenesen szabadult a börtönből és találkozni szeretett volna.Valahogy én nem. Van 2 féltestverem,

2 különböző nőtől. Magyarul 3 nőtől van 3 gyereke az én apámnak.Nővérem drogfüggő,alkoholista,

bátyám is most szabadult apámmal idéglenesen.Apámról tudni kell jól menő válallkozása volt 2000-es évek elején, pékség,sőrfözde stb...

Sosem segített minket,évente szülinap,karácsonykor

1 órát szánt rám,kb ennyi.Egyszer kértem tőle,hogy csináltassa meg a tetőnkent,mert szétázik a ház,pont akkor adott el egy telket a Tesconak.50-70 millió között,erre azt mondta nem veszi ki a cégből azt a pénzt,mert adózni kellene utána.Rá pár hónapra vett egy kettő személyes új repülőt 50 millióért.

Ezt a hedonista életmódot nem értettem.

Mai napig nem értem,de azt tudom,hogy mind a három

gyerek megsínylette rendesen.

Most így 26 évesen teljesen egyedül a világ végén jövök rá arra,hogy mennyire is hiányzott a gyerekkoromból egy apakép,persze nem az övé,de akkor is. Egyedül vagyok, kutyámmal 800 fős faluban Baranyában.Célok,álmok nélkül. Nem szeretném azt mondani,hogy egyedül az apám tehet arról,hogy egy lelkironcs vagyok,félreértés ne essék.Olyan szinten rosszul vagyok magamtól,hogy azt nem tudom szavakba önteni.Nem tudok bízni,hinni az emberekben.Ebből kifolyólag nincs kapcsoltom,

Nem vagyok kitartó. Nem motivál pénz,nincsenek vágyaim,álmaim. Nincs bennem bizonyitási kényszer. Nincsenek kicsinyes emberi céljaim.Nem akarok tetszeni senkinek,pedig évekig kondiztam,de már az sem foglalkoztat.Nem is tudom mit tettem volna magammal,ha nincs kutyusom.Persze van jogosítvanyom,érettségim,angol is megy úgyahogy, de nem tudok elhelyezkedni sehol,mert nem bízok senkiben,azt érzem,hogy csak kihasználnak és csak egy eszköz vagyok valakinek,hogy pénzt tegyek a zsebébe.Nem vagyok előre látó az utolsó 45.000Ft-mat elutaltam a Zentének akinek az egész ország gyűjtött. Pedig sokszor volt,hogy nélkülöztem de mindig úgy voltam vele másnak szászor rosszabb én is kiborom.Ezért nem értem,hogy apám amikor otthon 150.000Ft-befizetelen csekk volt otthon,üres volt a hűtőm,elromlott a mosogép és még édesanyámat is elkellett temetnem,hogy nem volt benne annyi,hogy megkérdezze: Fiam tudok valamiben segíteni?Erre mikor felhívtam,hogy elment anyu azt válaszolta:oké.

Nem iszom,nem dohányzom csak szétszort vagyok,egyedül nem tudom magamat rendbe tenni, jó lenne egy család,de nem tudok ilyen roncsként belekezdeni. Mentornak örülnék,aki nem csak magyaráz,botot tör a fejem felett,hanem példát mutat.

Jó volt kiírni ezt magamból.

Ti mit tennétek?

Köszönöm,hogy elolvastad!