Hogy lehet ilyen egy anya es egy apa érzelem téren?

MEGOLDÁS: Ha téged ez zavar, akkor neked kell beszélni erről a szüleiddel. Aztán esetleg terápiára menni.

A PROBLÉMA OKA: A szüleid beépített vulkáni ügynökök. Ha ezt a lehetőséget ki kell zárni, akkor a szüleid nem biztosan érzelemmentesek, csak esetleg nem "tudják" kimutatni. Ha nem akarnák, az büntetést feltételezne, aminek más jelei is lennének. A zűrjeid ellenére ilyenről nem írtál, ráadásul a szörnyekkel kapcsolatos érzelmi igényedre is teljes jelenléttel reagáltak, nem pedig logikai magyarázattal (itt bukott a vulkáni hipotézis). Tehát itt a képtelenségükről van szó.

Ennek oka az (is) lehet, ha mindketten viszonylag nem érzelemkimutatós (a továbbiakban: ÉK) családból származnak. Nem tanulták meg az ÉK módját és hasznát (eléggé), emiatt nem voltak ezen területen otthonosak, és mivel az ÉK alapvetően stressz nekik, kerülni akarták. Párt is az alapján választottak, akivel nem érte őket az ÉK miatt stressz.

A nagymamád lehet, hogy csak az unokáival/az unokái megérkeztével lett ÉK-s nagymama, mert előtte a gyereknevelés vagy az akkori élet terhei (esetleg agresszív vagy alkoholizáló férj, stb.) mellett erre nem jutott energia.

Neveltetésük során ők ezt kapták szüleiktől: nem volt puszilgatás, érzelemnyilvánítás. Nagyszülők milyenek? Mennyire mutatják ki érzelmeiket?

Igen, szeretnek, csak érzelmileg ennek nem adnak kifejezést.

Túl sok amcsi filmet nézel.

Azzal, ha állandóan mondogatja valaki, hogy lávjú,lávjú, lávjú, csak lejáratja magát a kifejezést. Nem is kell, hogy valóban érezze, hogy igaz legyen, csak mutassa, ugye.

Nem is kell állandóan szellőztetni az "érzelmeinket", inkább komolyan kell venni, és TENNI azokért, akik iránt érezzük.

Nem szabad bedőlni az ilyen felszínes érzelemnyilvánításoknak, az érzelmeket mélyen, a lelkünk mélyén érdemes megélni.

“én lány vagyok de van egy majdnem velem egykorú bátyám is”

És a világ legértelmetlenebb, legfeleslegesebb mondata díjat nyerte: Hajnali Kérdező.

a 4 meg 5 is logikátlan.

Mintha a báty nem lehetne 20 évvel idősebb amúgy..

Nem valószínű, hogy az érzelmekkel van baj Nálatok, sokkal inkább az a gond, hogy a szüleid az érzelmeiket nem úgy mutatják ki, hogy Te szeretve érezd magad. Vannak, akik akkor érzik a szeretetet, ha sokat ölelgetik, sokat mondják Nekik, hogy szeretik, míg másoknak a tettek a fontosabbak, megint mások ajándékozással fejezik ki a szeretetüket és ezt várják viszonzásul is és van, akinek a legfontosabb az együtt töltött minőségi idő.

Nekem pl az ajándék cseppet sem fontos, ettől nem érzem jobban szeretve magam. Az ölelgetés, a szavak sem annyira fontosak számomra, mint a tettek és az, hogy szánnak-e rám időt. Mindenki másképp fejezi ki az érzelmeit és mást vár a másiktól és vannak olyanok is, akik nagyon nehezen tudják kimutatni az érzelmeiket. Ezen lehet változtatni, mert tanulható.

Van erről egy könyv, javaslom olvasd el, bár ez a párkapcsolatokról szól, igazak benne az állítások a szülő-gyermek kapcsolatokra is:

[link]

Az én családom is pont ilyen volt. Nekem is nagyon hiányzott világéletemben a szeretet ilyenfajta kifejezése. Nem csak gépies "ájlávjú", mint a filmekben, hanem olyan, amiből valóban érződik a szeretet, a gondoskodás, törődés. A férjem se érzelmes típus, ez van. Már beletörődtem, nyilván kapok más módon szeretetet. Anyukámmal nemrég beszélgettünk erről, azt mondta, őt se "ajnározták" a szülei, és családon belül sosem köszönték meg egymásnak, ha valaki a másiknak segített, mert ez természetes. Végül, sok év után e beszélgetés alapján megértettem, hogy ők tényleg mások, máshogy próbálnak szeretetet adni, és ha belegondolok, nagyon sokat megtettek értem. Tudom, hogy szeretnek, és nem neheztelek rájuk. Velük is és a testvéremmel is nagyon jó a kapcsolatom.

Én viszont ilyen vagyok. Ha szeretek valakit, megmondom neki, őszintén. Ha hálás vagyok, megköszönöm a legapróbb segítséget is bárkinek.

És végül eljutottam oda, hogy megkapom a napi ölelést, puszit - nem a szüleimtől, nem is a páromtól, hanem a gyerekeimtől. Akik felé úgy fejezem ki a szeretetemet, ahogy leírtad, és vissza is kapom tőlük.