Nem merem anyukámnak elmondani a szakítást. Hogy küzdjem le?

Az első szakításom 18 éves koromban volt. Én mondtam ki, nagyon jó döntés volt, boldogtalan voltam a srác mellett és így is sokáig húztam. Amint hazaértem, elmondtam anyumnak, aki először totál lefagyott, majd belekezdett a mondandójába, miszerint elrontottam, soha nem találok senkit, aki így szeretne, mint ő, most tettem tönkre az életemet... kb 1 hónapig lehetett érezni, hogy csalódott bennem. Nagyon szerette az exemet és nem tudott róla, hogy nekem minden nap vele egy kínszenvedés volt a végén.

Azóta több szakításom volt, de akkor mind velem szakítottak. Volt, hogy aggódott értem, meg nyaggatott, hogy meséljem el, mi történt, de nekem nagyon rossz az ilyeneket elmesélni. Már ott tartunk, hogy Messengeren írom le neki, hogy szakítottunk, de nem akarok róla beszélni. Ha nem ismerte a srácot, nem is nyaggat vele.

Most a legutóbbi exemmel 2 hete vége és még mindig nem tudja... imádja őt, folyton róla beszél és róla kérdez. Én szakítottam, félek, hogy ezt se fogja megérteni, mert már úgy vette, hogy örökké fog tartani...

Ja, még az fontos infó, hogy anyukám szerint csak akkor lehetek boldog, ha van párom, ha nincs, akkor meg csak szomorú lehetek és már nagyon szeretné, ha lenne egy férjem (24 vagyok), vagy legalábbis olyan barátom, akivel ez be fog következni.