Ti mikor neveztek egy anyat szigorunak vagy engedekenynek? Ajj, en nem mondom azt, hogy szigoru anyum de annyi minden van amit nem enged meg, pedig a tobbi osztalytarsamnak megengedik.

"Majd cirka tíz év múlva fogsz rájönni, hogy nem a többiek a szerencsések. " - vagy akkor se ugye, de akkor már visszamenőleg nem fog tudni mit tenni ellene...

" Te még kifogtál egy olyan szülőt aki tényleg szeret, és tudja mennyi baj érhet." - ja, és ezért teszi folyamatos korlátozásokkal élvezhetetlenné a Kérdező életét... hát cseppet sem irigylem.

Normális szülő egyensúlyra törekszik a szabadság és a biztonság két jogos igénye között, és nem a biztonság maximalizálásával teszi élhetetlenné a gyereke életét.

... látom megint "anyatípusúék" mérgezik itt az ifjúság lelkét a "te csak fogadj szót, te csak legyél hálás, te most még nem érted, de majd rájössz" és hasonló bullshitekkel. (ismerem jól, az én anyám is ezt nyomatta örökösen...)

Szerencse, hogy a GyK-n kívül azért többségben vannak a normális szülők, ahogy ez a kérdés is bizonyítja: "de annyi minden van amit nem enged meg, pedig a tobbi osztalytarsamnak megengedik."

Normális szülő a szorongásaira citromfű-teát kortyolgat, és nem a gyerekét jogfosztja.

Akkor te majd legyél "normalis" szülő és engedd el a 16 éves lányod a haverjaival buliba kocsikázni, és majd mikor az agyát mossák fel az aszfaltról, mondd hogy ez, az, megérte, hogy egy este erejéig jófej szülő voltam...

Lehet hogy túlzásnak hangzik, de sajnos nagyon gyakori hogy gyerekek/tinik végzetes hibát követnek el, mert nem gondolkodnak még egyszerűen. Erre lenne a szülő ugyebár.

Utolsó, nem a "majd" hanem éppen a múlt idő a helyes ez esetben... az csak a hozzád hasonló gondolkodásúak masszív téves eszméje, hogy a tizenévesek szabadságát csak a tizenévesek tarthatják fontos értéknek, és huszonévesen mindenki belezombul a biztonság-fétisbe.

Pedig jó lenne megbarátkoznod azzal, hogy nem, az emberek jó része huszon-, meg harmincon-évesen se áll puszta önzésből a jogfosztás mellé.

"és létezik aranyközépút is. A kérdezőnek is meg van engedve sok minden, ő maga irta le." - ebben egyetértek, magam is erre hívtam fel a figyelmet (az általatok 0-ra pontozott) #12-ben.

De a Kérdező azt is leírta, hogy rosszabbul áll ilyen szempontból mit az átlag, tehát az már nem nevezhető igazán középútnak.

Akkor szerencsés vagy, hogy minden marhaságot megúszott a gyereked. Minden ember más, ez a gyerekekre is igaz. Van akinek barmit megengedhetsz mert magától is tudja, hogy mi jó ötlet- mi nem,vagy otthonülő típus, de vannak olyanok is akiknek kell az iránymutatást mert annyira könnyelműek, hogy tuti bajba keveredne vagy összetörné magát.

De gondolom erre is lesz valami ellenérved, hogy miért jobb magasbol leszarni a gyereket, ahelyett hogy nevelned.

#19, az eleve a téves elképzelés, hogy a szülőnek minél több dologtól meg kellene óvni a gyereket... ahhoz, hogy az ember ép személyiséggé váljon kellenek a jó és rossz tapasztalatok, sikerek és kudarcok is.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sokkal jobban viselem, hogy ha a saját rossz döntésem miatt ér kudarc, veszteség, mint ha más "csak a legjobbat akaró" tiltásai miatt.