"Az első gyermek, ha lány, az apja klónja", ti ezt igaznak vélitek?

Mi négyen vagyunk lányok, mind tiszta Apunk vagyunk kivéve a legidősebb nővéremet. Barátnőim szinte mind elsőszülött lányok és legtöbbjük az anyukájukra hasonlít inkább.

Szóval ezalapján pont az ellentéte igaz az én környezetemben.

Az én lányom az apjára hasonlít. Elsősorban a személyisége.

Ennek egy része nevelés kérdése, pld. a természetszeretet, a hobbi (fotózás, hegymászás), állatszeretet, de nem mindent lehet erre fogni.

Elsősorban a túlfejlett igazságérzetük a feltűnő, a már-már naivitásba csapó becsületességük, és ennek következményeként, az, hogy állandóan harcban állnak valami igazságtalanság ellen. Mert elvárják a világtól, hogy az olyan legyen, mint ők. Hát nem könnyű velük.

Azon kívül roppant rendszeretők, előre beosztják, megszervezik az életük minden napját, ha valamibe belefogtak, azt végigviszik, ha beledöglenek is, viszont nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, ha a körülmények úgy hozzák, hogy nem tudják valóra váltani az elképzeléseiket.

Mondom, nem könnyű velük.

Hála Istennek nem. Fel is kötném magamat, ha az idióta "apám" klónja lennék.

Egyébként meg eleve nem lehet a klónja ha hím és női egyedről van szó. :D

1. lányunk tiszta apja.

2. lányunk tiszta én!

Szóval ránk igaz!

A húgom és én is inkább apukánkra hasonlítunk, főleg ő, rajtam látni anyu vonásait is.

Három lányom van, a legidősebb kiköpött én, a középső és a legkisebb pedig a férjemre hasonlítanak.