Megőrjít már anyám folytonos nyúzása, hogy menjek el dolgozni, mit tegyek?

" értelmetlen már most elkezdenem beállni a biorobot életritmusba rossz munkahelyen, rossz főnökökkel, rossz munkatársakkal. Szeretném, ha egyetem mellett amikor hazaérek tudjak pihenni és szórakozni, ne pedig dolgozni menjek megint 6-8 órára aznap. És utána persze 0 legyen a pihenés/szórakozás... Úgy gondolom, aki nagyon el akar sürgetni munkába, az csak azért teszi, mert ő neki nem sikerült olyan jól az élete, mint amennyire szerette volna, és ha neki rossz, akkor nekem is legyen rossz, én is menjek gürizni a mocsokba max 90 ezerért havonta, nehogy már nekem egy kicsit is élvezetesebb életem legyen."

Mekkora egy nagyképű gyökér vagy.

Rengeteg diplomás mosogat, mert nem tud elhelyezk3dni. Megérdemelnéd hogy kivágjanak otthonról, és megtapasztald, milyen is az élet valójában. Nehogy tegyél valamit az álmaidért, és legyél ilyen önző továbbra is!

"Mit tegyek, hogy elviselhetőbb legyen a dolog?"

Először is képzeld anyád helyébe magad. Sok éve kidolgozza a belét is, hogy eltartson, szeretne ő is élni (a 8 órás munka MELLETT, nem HELYETT), nem csak dolgozni.

Te viszont leírod, hogy "picit büdös a munka" neked. Hát keress olyat, ami nem büdös.

Ajánlottak itt sokféle munkát, amivel kiegészítheted a jövedelmedet, én például matematikát korrepetáltam egyetem alatt általános és középiskolásoknak. Nem, nem büfészakra jártam, mérnök vagyok (BME).

De nálunk is csak egy kereső volt (apám), anyám betegség miatt nem dolgozott és van egy testvérem is, aki egyetem alatt szintén keresett magának valamit, amit szívesen csinált. Így nem kellett ruhára, szórakozásra, tanulmányokra pénzt költeni ránk, "csak" az otthonlakás költségeit fedezték a szüleim, illetve apám. Amikor összeházasodtak és gyerekeik lettek, még nem tudták, hogy anyukám 8 éve múlva súlyos beteg lesz, és nem tud dolgozni.

Próbáld végiggondolni, hogy mit csinálhatsz, esetleg olyat is, ami nem időhöz kötött. És próbáld - csak egy kicsit - megérteni anyád és a helyébe képzelni magad.

Jajj előző, hát csak nem gondolod, hogy ez a mártír majd holmi büdös kölkök tanítására fogja áldozni a drága szabadidejét, miközben az idő alatt alukálhatna vagy bulikázhatna anyuci utolsó forintjaiból? Hogy gondoltad ezt? Fujj, fujj, tuti irigy vagy erre a meg nem értett zsenire.

(Irónia!)

Ti jártatok már életetekben műszaki szakra? Egy bme, vagy hasonló hely nagyon durva, ott tanulni is alig van idő órákra járás mellett, nálunk a gépészkaron senki sem mehet el dolgozni, legfeljebb diplomaévhez közeledve, ha nem akar bukni tárgyat...

kérdező: sajnálom, hogy sok itt a korlátolt ember, akik lemaradtak a "nem dolgozik, ne is egyék" mentalitásnál. Menj koliba. Havi tízezer, ha van ösztöndíjad, kijössz belőle, és nyugodtan élhetsz. Ha nincs, diákhitel, aztán koli, ez tényleg befektetés. Szedd össze a skilleket, amik kellenek, basszus, az időd nem árufeltöltésre kell pazarolni, hanem magadba szívni annyi tudást, amennyit csak lehet - új programnyelvek, kiegészítő tanfolyamok, szabválok, matlab, minden. Szurkolok.