Hogy tekintenétek anyutokra ezután? Vagy anyaként hogy tekintenél az enyémre ezután?

ezekután?!? kisfiam te eddig hol laktál? mit ettél?

mivaaan?

mit csináljon szegény anyád? ez már ilyen.. tudod mennyi kérdést kiírhatna ő ide? szégyeld magad!

Lehet, hogy kellemetlen nyűg volt neki ott maradni veled. Lehet, hogy rájött, hogy elcseszte veled, és ez kudarc neki. Lehet. hogy rájött, nem tud segíteni neked.

Tökmindegy, melyik, együttérzést nem mutotott. Ha meg nem is bukott, ez a k**va nagy elégtelen erre az anyaságleckére neki.

Próbáld meg feltárni, miért rettegsz az ilyen helyzetektől. Amíg az okát el nem hárítod, nyugodtan igyál előtte egy felest. Hidd el, segít!

#10: ".. és eddig nem volt tisztában azzal, mennyire hiányzik belőled minden talpraesettség." És ezt ki nem nevelte bele a gyerekbe? Vagy minden gyereknek neveléstől függetlenül 1 Chuck Norrisnyi tökösséget kell növesztenie 16 éves korára?

Azért elégségesen jó szülőnek lenni piszkosul nem annyi, hogy kap enni a gyerek és nem esik rá az eső.

Hat igazan megdobbent amit itt irtok. Mi az, hogy szegyellje magat? Mert sirt? Komolyan? Teged ugy neveltek, hogy nem szabad sirnod sosem? Hat sajnallak oszinten.

Inkabb az anyukaja szegyellje magat, hogy igy elment szo nelkul. Mint valami sertodott kiskamasz. Gondolom kellemetlenul erezte magat, mert sirtal. De wtf, ennyire nem tudja kezelni a helyzeteket? Hat nem csodalom, hogy szorongsz, hisz anyukadnak is kemeny megfelelesi kenyszere lehet.

Viszont ettol meg nem gondolom, hogy nem anyanak valo, ha mas serelmed nincsen fele. Majd lenyugszotok mind ketten es megbeszelitek, hogy mi is volt ez.

Ne foglalkozz a rosszindulatu valaszolokkal, nekik ebbol all az eletuk. Sok sikert a palyavalasztashoz!

Szerintem

- anyád nem akar belefolyni ebbe a döntésedbe, mert nagyon sok múlik ezen, de ezt a döntést már neked kell meghoznod, mert elég nagy vagy hozzá.

- én pl a mai napig nem tudok megbékélni, mert annakidején kb előírták nekem, hogy hova kell jelentkeznem, mit kell csinálnom, hiába volt saját elképzelésem, ami más volt, mint az övék.

- te pedig pont ezt várnád el kb, hogy döntsenek helyetted. Kapd inkább össze magad és dönts TE.

Számomra az ilyen ember nem anya. Legyen akármennyire is nyámnyila a gyerekem, nem fogom magára hagyni, és cirkuszolni vele azért, mert szarul neveltem. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, szó nélkül végigülném a beszélgetést, és miután kimentünk, megkérdezném, hogy minden rendben van-e. Eztán pedig elgondolkodnék, hogy hogy a tökbe voltam képes olyan gyereket nevelni, aki nem tud megbirkózni hasonló nyomással (és akit annyira nem ismerek, hogy ezt csak ilyen helyzetben tudom meg), majd végiggondolnám, hogy miként lehetne ezt helyrehozni.

Viszont nem én vagyok az anyád, szóval nem sokat segít a fenti halandzsa. Épp ezért azt tanácsolom, hogy szabadulj el anyád szoknyájától, és építs magadnak egy stabil, erősebb, önbizalommal rendelkező személyiséget. Ha megtanulsz hinni magadban, és nem adod fel, akkor menni fog.

Anyukád megbukott.

Pont akkor kell a gyerek mellett lenni, amikor a legnagyobb szükség van rá. A pályaválasztás mindenkinek egy stresszes dolog, mert az ember élete múlhat rajta, teljesen érthető, hogyha ezen valaki kibukik és elsírja magát, semmi szégyen nincs benne.

Tudom, hogy sokaknál még mindig az a mentalitás dívik, hogy nem szabad sírni, nem szabad gyengének mutatkozni, mindent rezzenéstelen arccal és összeszorított fogalmakkal kell tűrni. Pedig ha az ember nem tudja vagy nem meri kifejezni az érzelmeit, abból mèg komoly gondjai lehetnek az életben.