Miképp tudnám a nevemre venni a gyerekeit?

#18- ez alkalommal te tévedsz.Intézeti nevelésbe vett gyereknél ha a szülő semmi módon ne tart kapcsolatot - se személyesen, se levél, se telefon, se érdeklődés - akkor 1 év után a gyámhatóság örökbe adhatónak nyilváníthatja.

(sőt, legújabban 1/2 év után)

A Kérdésben tárgyalt esetben meg hasonló feltételek mellett pert lehet indítani a szülő felügyeleti jogának megszüntetéséért. Ha a bíróság megítéli, a Kérdező simán örökbe fogadhatja.

Hány éves a gyerek?

Elmúlt 3 éves?

Mostanra van neki tisztázott származása és neve is, amit megtanult és amivel azonosítja magát, és amin ismerik a közösségben, akár bizonyos szakmai körökben is, pl. ha fellép előadóként egy ideje, vagy tanulmányi előmenetele van. Nem lehet csak úgy elvenni ezt egy gyerektől, a jog védi.

#22, a szabályok közt sehol sem szerepel az, hogy a vér szerinti szülő "utolérhetetlen" legyen. Annyi kell, hogy a jogszabályban meghatározott ideig ne tartson semmiféle kapcsolatot a gyerekkel.

(149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet

a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról - VI. fejezet)

Kérdező, gondold át szerintem, amit a többiek írtak. Ne tegyél ilyet, amiről írsz, az örökbefogadás, az összes jogi következményével.

Nevelőapaként is lehetsz tökéletes. Ha pedig annyira jó a viszony a gyerekkel, akkor mihelyt nagykorúvá vált, saját magától is felveheti a nevedet (gimi 4. osztályában két osztálytársnőm is megtette ezt a nevelőapjával, vagyis anyja férjével, saját elhatározásból, tiszteletből.)

Nem kevés megkeseredettség van bennetek.

Még össze se házasodtak, már a válásról és a gyerektartásról beszéltek. Nem mindenki választ olyan szarul párt, mint ti. Úgy jártatok.

A kérdező előtt pedig le a kalappal, mert ezerszer inkább apaként viselkedik, mint a spermadonorok, vagy az itteni megkeseredettek. Ha több ilyen FÉRFI lenne, nem nőne fel annyi gyerek csonka családban férfi példakép nélkül.

Innen látszik, hogy dugni mindenki tud, apaként viselkedni már kevesebben.

29-es, te becsületrend lovagja!

Az én apám spermadonor volt, igen. Visszaélt az anyám naivságával, anyám meg előre ivott a maci bőrére, szóval 20 évesen terhes lett velem. Onnantól a nős kollega már hallani sem akart róla (aki a biológiai apám).

Anyu aztán megismerkedett egy rendes, normális férfival, aki imádta (mai napig is imádja) őt, engem első pillanattól a lányaként kezelt (nem voltam még egy éves, amikor házasodtak). Azóta is "a lányom" vagyok neki. (Közös gyermekük nem lett).

Én pl. érettségi után felvettem a nevelőapám nevét, tiszteletből, ahogy írta itt valaki más is. Ettől még, hogy konkrétan nem fogadott örökbe, ugyanúgy kezel a mai napig, mintha a sajátja lennék.

Tehát semmi köze itt a dolgoknak és a válaszoknak a megkeseredettséghez. A megkeseredett maximum te vagy.

(N/39)