Mit tehetek, megváltoztak az érzéseim?
Ezelött 12 évvel szuletett egy gyönyöru gyermekem , akit nagyon akartam , es olyan lett , amilyen önzö módon elképzeltem. Egy szöke pisze kislány , okos , édes . Utólag szégyellem, hogy ilyen elvárásaim voltak , ma mar tudom , hogy szerettem volna bárhogy . De akkor nagyon hiú voltam .
Csodaltam álmában es 3 eves koraig senkinek nem adtam oda , annyira féltettem, mint a sas, mindig ott voltam.
Nem szamitott semmi , csak ö , önmagamról is boldogan feledkeztem meg . Ha kellett szembe mentem barkivel érte , pedig sokszor féltem , de az anyai ösztön erösebb volt mindennél , tüzbe ugrottam ha kellett , örult módon bármit
, aki nem szeretettel nézte , azt megtagadtam , volt ferjem irant maradek erzeseim is megszuntek , igaz reg santitott a kapcsolat .
Mikor öteves volt valtunk el, dramatikus körulmenyek közt , es a valas óta a volt ferjem megtett mindent , hogy megnehezitse az eletunket , hogy nyomorogjunk ( Szerencsere emberfeletti erökkel mindig elöteremtettem mindent ) , elérte azt hogy kiégjek , kimeruljek , es megbánjam azt is , hogy megszülettem.
A gyerekkel sokszor a stressz miatt nem volt turelmem foglalkozni es elvonultam netezni ., már csak azt akartam , mindenki békén hagyjon , roppant szorongas volt rajtam folyton a szamlak miatt .
Minden átfordult lassan bennem, átértékelödött , rajöttem elhiztam , lefogytam , kezdtem magammal foglalkozni , mert egyszer azt tanacsolta egy pszichológus , hogy aki kimerul az mar nem tud mit nyújtani , próbáljak magammal törödni
Azóta jól nézek ki , 32 kilót fogytam , de az anyai ösztöneim mintha gyengultek volna , amiert nagyon hibásnak érzem magam , nem tudom ebböl mit érez meg a gyermek , ha úgy jön le neki hogy megbántam e mindent ?
Pedig nem bánom, ö volt életem legjobb döntese . De az egyedul kinlódás miatt elfásultam , eltompult minden erzes bennem . Sokszor gondolok arra , hogy sajnalom , hogy ilyen apja van , hogy egy ilyen apát választottam , aki megfosztotta egy gazdagabb gyerekkortól , es hogy igy nem jó neki , mert érzelmileg sérült
Egyre inkabb en magam kerulök elöterbe , mind magammal foglalkoznák , úgy érzem rossz anya lettem
válasza:Az a baj, hogy az egyensúlyérzékedet veszítetted el.
Nem az a jó anya, aki önmagát leszarva ad meg mindent a gyereknek, mert akkor egy kimerült idegroncs lesz.
A gyereknek olyan anya kell, aki nem gyűlöli önmagát, nem gyűlöli a tükörképét. Nem csak testileg, de lelkileg is egészséges és ki van békülve önmagával. Szeritnem majd most leszel ez a nő. :) egy ilyen nő tud őszintén és örömmel mosolyogni a gyerekre.
Ne felejtsd el, hogy a család egy egység. Nem kizárólag a gyermek testi lelki fejlődése és egészsége a cél, hanem minden egyes tagé.
A múlt hibáit pedig tanuld meg megbocsátani magadnak. Minden hibából tanulunk, így mindennek van pozitív oldala. Ez csak erősebbé tett.
Minden jót :)
válasza:Nem kell magadat szégyenleni! Ez egy normális folyamat, legalábbis szerintem.
Az anyai érzések természetes módon változnak meg a gyermekkel együtt, kb. háromszor, mielőtt eléri a felnőtt kort. Mindig egy kicsit lazább lesz, kicsit engedőbb, kicsit távolság tartóbb. Ez normális esetben jót tesz, mert a gyermeknek is mindig nagyobb térre és szabadságra van szüksége ahhoz, hogy próbálgassa az önálló feladatmegoldást az életben, de azért tudja, hogy ha szüksége van rád, ott leszel neki mindig.
Szerintem teljesen jól csinálod, jó az, ha kezd saját életed lenni, így nem fogod őt a szereteteddel úgymond "megfojtani", mire nagykorú lesz. Ha kéri, engedd csak, ha felnőtt lesz, úgyis vissza fog hozzád mindig menni. :)
válasza:Sajnos úgy érzem, hogy nem szeretem úgy , mint kiskorában
Es nagyon fáj
válasza: válasza:Teljesen normális ha nem szereted úgy. Nem lehet ugyan úgy szeretni egy 2 éves és egy 12 éves gyereket. Hiszen megnőtt, változott, folyamatosan fejlődik és bontakozik ki az egyénisége.
Nézd nekem van egy 20 egy 13 és egy 2 éves gyerkőcöm. A nagy bontogatja a szárnyait, kezdi a felnőtt életét. A középső kamasz, néha elviselhetetlen, nehezen szerethető. A kicsi még mindenben rám szorul. Nem lehet őket ugyanúgy szeretni, de ugyanannyira igen. Remélem érted a különbséget.
Szerintem most kezdesz normálisan viszonyulni a gyerekhez. Az, hogy lemondtal magadról, nem adtad ki a kezedből, hogy majomszeretettel csüngtél rajta, na az nem volt a normális.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!