Miért nem örülnek a szüleim, hogy lett barátnőm?

Adok persze, meg megértem, de nem esik jól, hogy ebből problémát kell csinálni, ők sem akarhatják, hogy ne legyen senkim soha. Hiába mondom, hogy később, pár év múlva nem így fogják gondolni, de, ugyanez lenne, látom. Szerintem ez már 18 évesen is meg lehet érteni, nemhogy 22 évesen.

Utolsó, áruld már el nekem, hogy hogy lesz valaki a jegyesed, feleséged, anélkül, hogy a barátnőd lenne pár évig?!

12-es, igen, ez így volt. Viszont inkább örülnie kellene neki (szerintem). Nem volt velem soha semmi gond, gyerek voltam, otthon voltam. Nyugodt voltam mindig is, nem lázadoztam, nem is volt mi ellen mondjuk.

13-as te inkább hallgass, látatlanban nem illik semmi ilyesmit mondani, főleg úgy, hogy nem is tudsz semmit! ;)

Értem, de én ha úgy vesszük már évek óta nem vagyok itthon az egyetem miatt, csak hétvégén meg vakációkban, most is csak néhány napot nem lennék itthon.

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam fokozatosan leválni, de csak azért nem jöttem össze senkivel, hogy ezt gyakoroljam. Rossz, hogy így van, de mit tehetnék most már? Gondoltam, hogy ez lesz majd, de reméltem, hogy lassan már azért kezdik hozzászokatni magukat a gondolathoz, hogy be fog következni. Nem veszekedtem velük egyáltalán, de nem hagyhatom rájuk most ezt is megint.