Melyik volt a legfájóbb mondat, amit a szüleid mondtak neked valaha?

Fiatalon lettem terhes,sose beszéltünk a szulesrol magarol a terhessegemrol sem,mint ha nem is lett volna..stb..elérkezett a szülés,nagyon féltem,rettegtem,anyám bevitt a korhazba (a kapuig) es ment haza.Egy barátnőm volt velem bent,de előtte próbáltam volna felhívni (mélyen egy kis támogatásra vágytam) erre felvette es hogy neki faj a feje lefekszik aludni. (Ezt sose fogom elfelejteni)Megszültem,hívta a barátnőm és az első kérdése az volt hogy ugye az apajara hasonlít???Nem az hogy jol vagyunk e,rendbe e ment minden...nem!!Nem hitte el sose hogy az az apa akit mondtam.Leis beszélte mindenkivel hogy nem hasonlít a gyerek az apjára úgyhogy en hazudtam meg ilyenek.Egy pár órás gyerekről..aki minden nap változik.Ö pàrszor talakozott a baba apjaval,vitte a fiamat is(en nem mehettem)lebeszélt mindent,mai napig nemtudom mit.Már nagy a fiam,és tiszta apja.Mindenki látja,tudja hogy igazat mondtam.De elég volt egy életre hogy kb mindenki hazugsággal vádolt akkor.Egyedül voltam 100 ember ellen.

Volt egy másik eset,amikor férjhez mentem kismama lettem ismét,szülés után happy volt minden,de amikor a gyerkoc 3 hónapos volt,kiutesek lettek a kis arcán,orvos elküldött a borgyogyaszhoz (ami a nemi beteg gondozoval van együtt ) elmentünk,babám arca rendbe jött,de en addig fogdosódtam ott hogy elkaptam valamit.Először a kezeim aztán làbaim a talpam,szó szerint levált a bör és az élő husom volt kint.(undorito,bocsánat) 4 orvosnál voltam mind a négy mást mondott.Kinok kinjat éltem at minden nap.Akkor baba kocsival jöttünk mentünk vittem a nagyobbik fiam az oviba.Akkor kértem meg anyàm hogy pár napig vigye már ö reggelete az oviba mert nem birok annyit sétálni,azt mondta nem er ra ilyenekre meg ő menni akar a piacra.Azt hittem rosszul hallok hogy semmiben se lehet rà számítani.Akkor aznap úgy jöttünk haza az ovibol hogy a sport cipomben tocsogott a vér es sírtam az utcán fàjdalmamban.Soha semmire nem kértem meg azóta,felesleges rájöttem.De arra is rájöttem hogy nagyon erős vagyok es mindent megtudok oldani egyedül.

Hosszú lett bocsánat de szerintem ezeket még sose mondtam el senkinek.Jól esett kiadni magamból.

-Teljesen hasznavehetetlen vagy, nem is tudom, minek laksz itt.

-Örömgyilkos vagy.

-Hogy szakadt volna bele a fejed anyádba!

És a többi...

"szamomra mostantol az erteked egyenlo a nullaval"

Csak annyi volt a 'bunom' hogy elmondtam neki hogy transznemű vagyok.

Azota jobb, a helyzet, elfogadni meg nem sikerült.

Nem akarod te tudni azt, kedves Kérdező!

Amikor elhangzottak, önvizsgálatot tartottam, és rájöttem, nincs igazságtartalma az elmondottaknak, csak bántani akartak. Megbocsátottam nekik, és túlléptem a traumán. Az életem túl értékes ahhoz, hogy bármifajta sértődés határozza meg a jövőm.

Kedves Hozzászólók, nektek is ezt javaslom: dolgozzatok magatokon, hogy ne kelljen cipelnetek ezen életellenes terheket.