Melyik volt a legfájóbb mondat, amit a szüleid mondtak neked valaha?

Lettél volna inkább egy nagy rakás szar.

Egy genetikai hulladék vagy.

Bárcsak meg se születtél volna...

Hihetetlen, hogy mire képesek a szülök.

Nekem egy nagyon gondoskodó anyám volt, mindig is nagyon szeretett minket. Habár sokat kiabált, de mindent megtett értünk apámmal együtt.

De tini koromban nagyon nem jöttünk ki. Megértés soha nem volt benne. Mikor a második kapcsolatom volt 18 évesen akkor oda vágta, hogy én egy büdös k@ rva vagyok.

Anyámnak van egy rossz tulajdonsága, hogy minden problémát amit elmondok neki abban én vagyok a negatív és rossz. De olyan is van, hogy elmesélem, hogy egy barátnömnek gondjai vannak, akkor is a barátnöm gondjait okozó személyt hozza ki pozitívan és a barátnöm a kaka...

Ez most még felnöttként is iszonyat rossz érzés, hogy a saját anyámtól nem kapok megértést.

"Dögölnél meg reggelre ugyse erdekelne senkit,,

"Mindjàr össze pakolom a cuccodat azt takarodsz innèt,,

Na meg persze a sok verès....

Annyi volt/van folyamatosan, már felnőttként is, hogy választani sem lehet.

Nekem az Isten húzzon a facára káromkodás volt a legdurvább, ezt már olyan 11 éves koromtól megkaptunk. Az fájt még, hogy bármit csinált az öcsém, ott se voltam, engem is szidott, de fordítva ez nem volt igaz.

Nemrég benyögte, hogy egy temetésen mindenki mesélt valamit, amiért büszkék a gyerekükre, ő semmit sem tudott mondani.

Leginkább nem is az fáj, amiket mondott, vagy amikor ütött, vagy amikor nézte, hogy apánk üt, ha lettek volna jó része, amikor megölel, puszit ad és azt mondja szeret, foglalkozik/játszik velünk, meghallgat és együtt nevetünk valamin, akkor azt hiszem nem lenne ilyen rossz.

Egyedül a káröröm volt jellemző a gyerekkoromra, a másikon mindenki tudott nevetni.

Csak mióta gyerekem van, fogom fel, hogy mennyire kegyetlenek és gonoszak is a szülők, az itt leírtak mind bántalmazások, a gyereknevelés kategóriában pedig teljesen jóváhagyják egymásnak az ideges voltam, olyankor mindent mondok elvet..

#2 vagyok.

Jééézus, nem gondoltam volna, hogy ennyi embert ennyire bántottak. Kitartást mindenkinek, aki még bajlódik vele. :/ Aki meg már kimászott a helyzetből, örülök nektek! Ez így kicsit furán hangzik.:D

A szüleim..nos apámat nem ismerem, de anyám sem egy minta, egyszer kilógatott az emeletről mert nem akartam elmenni játszani a mostohatesómmal aki megjegyzem terrorban tartott ekkor voltam kb 4-5 éves.Elhoztak a nagyszüleim itt nevelkedtem ők jól bántak velem, egyszer bántottak meg hogy látszik hogy retkes cigány vagy (negyedvér vagyok apám felől).

Amíg anyámnál voltam voltak szörnyű dolgok pl koldulnom kellett,meg egész nap enni sem kaptam ilyenek.

- életképtelen szerencsétlen vagy

- levegőt se vennél ha nem mondanánk

- azt hiszed érdekelsz a világon bárkit is?

- téged biztos elcseréltek a kórházban

- örülj hogy zabálhatsz és tető van a fejed felett

- mihaszna szerencsétlen

- *amikor gúnyosan elkezd anyám simogatni hogy és közben azt mondja, hogy "jól van, te ilyen vagy, hát nem lehet mindenki normális"*

Anyám mindenkinek dicsekszik azzal hogy engem már 2 évesen teljesen egyedül hagytak otthon 8-12 órára, amíg ők dolgoztak hogy engem eltartsanak. Ilyenkor azzal henceg hogy már kiskorom óta milyen életképes voltam, rám sose kellett vigyázni.

Kamaszként sok művészeti ágban (irodalom, festészet) több pályázatot és díjat is nyertem, anya a világ összes emberének büszkén zengte, hogy milyen ügyes az ő egyszem gyereke.

Otthon meg kidobta az alkotásaim, azzal indokolva, hogy a hülyeségre megvan az eszem, foglalkozhatnék értelmes dolgokkal is.

Aztán 20 évesen le is léptem otthonról.

Azóta mindenkinek sír-rí, hogy jaj kirepültem.

Apuval viszonylag jó a kapcsolatom, de sajnos sokmindenben anyut követi mert nem mer önálló véleményt alkotni még gyereknevelésben sem.

24,N

Apám egy zsarnok volt, vert, terrorizált, mindenben az volt, amit ő kigondolt, elképzelt. Azt kellett csinálni, tanulni, ami az ő imidzsébe belefért, közben vert, ordított, megalázott. Mikor felnőttem és végeztem az általa előírt "programmal", nyilván alig-alig működtem, szanaszét törve, depressziósan. Erre egy alkalommal leordított és meg akart ütni, hogy miért csak ennyire vittem, mi bajom van, hülye vagyok? Mert neki nem lehet hülye gyereke és nem érti, hogy én miért nem vittem valakire, egy kb*ott senki vagyok. Ráadásul nincs senkim (félek a férfiaktól), nem kellek senkinek.

A tesóm szerényebb képességűnek bizonyult, őt nemes egyszerűséggel kitagadta, megmondta anyámnak, hogy az a gyerek csak úgy jöhetett össze, hogy anyám félrelépett, mert ő ilyen gyereket nem csinál.

Hát igen, innen szép nyerni.

"csak vagy de nem érsz semmit"

"egy apa a fiát jobban szereti mint a lányát" (én vagyok a lánya és van egy öcsém, ezt pedig telibe az arcomba vágta egy vasárnapi ebéd mellett mintha csak azt mondta volna hogy kék az ég.)