Miért néznek le ennyire a szüleim? Miért mondanak ilyen csúnya szavakat rám? Hogyan legyen így önbizalmam?

21/F

Eddig az volt a baj mikor iskolás voltam, hogy nem járok mint megállapodás alapján munkába.

Kijártam a sulit, elkezdtem dolgozni teljes munkaidőben. Otthon segítek amire megkérnek, hogy segítsek. Nem tudok velük miről beszélni, mert állandóan lecsesznek, megbántanak. Múltkor azt mondta az édesanyám, hogy lumpulok. Nem csinálok otthon semmi hasznosat. Amire megkérnek azt megcsinálom. Nemegyszer azt mondta, hogy menyjek a bús pcsaba, mérgeskedjen velem máski, jövendőbeli barátnőm, hogy nem fogok kelletni senkinek. Nem vagyok rossz gyerek, aki részegen járna haza, vagy kábítószert fogyasztana. Nincsenek barátaim, se barátnőm, mert gyerekkoromban megakadályozták, hogy legyen párkapcsolatom (15 éves voltam). Nem jártam sehova, állandóan otthon voltam. Most nehéz barátokat szereznem, nem tudok lenni nyitott.

Tegnap megint az volt a baj, hogy nem beszélek a szüleimmel. Próbálok önálló lenni nem rájuk számítani, próbálom a problémákat ő nélkülük megoldani, lehet akármilyen is nehéz a teher, megoldom egyedül. Nincs kire számítsak, de még a szüleim is el dobnak maguktól. Azt mondta máma az édesanyám, hogy nem lesz soha senkim büdös életben. Magam fogok maradni. Nem fogok kelletni senkinek, nem lesz senkim.

Most tík erre mit mondtok? Állandóan hülyét csinálnak belőlem, pl. hogy hogy vágom fel a paradicsomot a paprikát, hogyan kenem meg a kenyeret, stb. Nem tanítottak meg semmire gyerekkoromban, és most felnőtt koromban próbálnak jó útra vezetni, amikor már késő. Most már azt csinálok amit akarok, felnőtt vagyok. De úgy érzem, hogy már késő. Nem jön össze egy párkapcsolat sem, barátaim sincsenek. Nem tudom megvalósítani az álmaimat, nincs önbizalmam. Ilyen hülye dumák után hogy lenne önbizalmam? Nem elég, hogy nagyon rossz időszakon megyek keresztül, és még a szüleim is ellenem vannak. Jó hogy meg nem bolondulok szó szerint. És aztán csodálkozom, hogy depressziós vagyok, sírok, egyedül érzem magam, csodálkozom? Egyáltalán. Nem hiába érzem magam rosszul, nem hiába vagyok depressziós. Mindent magamnak folytok, mindent. Mindenki eldob magától, egyedül vagyok. Megbolondulok ha egyedül leszek, nem lesz senkim.

Mit tanácsoltok?