Miért néznek le ennyire a szüleim? Miért mondanak ilyen csúnya szavakat rám? Hogyan legyen így önbizalmam?
21/F
Eddig az volt a baj mikor iskolás voltam, hogy nem járok mint megállapodás alapján munkába.
Kijártam a sulit, elkezdtem dolgozni teljes munkaidőben. Otthon segítek amire megkérnek, hogy segítsek. Nem tudok velük miről beszélni, mert állandóan lecsesznek, megbántanak. Múltkor azt mondta az édesanyám, hogy lumpulok. Nem csinálok otthon semmi hasznosat. Amire megkérnek azt megcsinálom. Nemegyszer azt mondta, hogy menyjek a bús pcsaba, mérgeskedjen velem máski, jövendőbeli barátnőm, hogy nem fogok kelletni senkinek. Nem vagyok rossz gyerek, aki részegen járna haza, vagy kábítószert fogyasztana. Nincsenek barátaim, se barátnőm, mert gyerekkoromban megakadályozták, hogy legyen párkapcsolatom (15 éves voltam). Nem jártam sehova, állandóan otthon voltam. Most nehéz barátokat szereznem, nem tudok lenni nyitott.
Tegnap megint az volt a baj, hogy nem beszélek a szüleimmel. Próbálok önálló lenni nem rájuk számítani, próbálom a problémákat ő nélkülük megoldani, lehet akármilyen is nehéz a teher, megoldom egyedül. Nincs kire számítsak, de még a szüleim is el dobnak maguktól. Azt mondta máma az édesanyám, hogy nem lesz soha senkim büdös életben. Magam fogok maradni. Nem fogok kelletni senkinek, nem lesz senkim.
Most tík erre mit mondtok? Állandóan hülyét csinálnak belőlem, pl. hogy hogy vágom fel a paradicsomot a paprikát, hogyan kenem meg a kenyeret, stb. Nem tanítottak meg semmire gyerekkoromban, és most felnőtt koromban próbálnak jó útra vezetni, amikor már késő. Most már azt csinálok amit akarok, felnőtt vagyok. De úgy érzem, hogy már késő. Nem jön össze egy párkapcsolat sem, barátaim sincsenek. Nem tudom megvalósítani az álmaimat, nincs önbizalmam. Ilyen hülye dumák után hogy lenne önbizalmam? Nem elég, hogy nagyon rossz időszakon megyek keresztül, és még a szüleim is ellenem vannak. Jó hogy meg nem bolondulok szó szerint. És aztán csodálkozom, hogy depressziós vagyok, sírok, egyedül érzem magam, csodálkozom? Egyáltalán. Nem hiába érzem magam rosszul, nem hiába vagyok depressziós. Mindent magamnak folytok, mindent. Mindenki eldob magától, egyedül vagyok. Megbolondulok ha egyedül leszek, nem lesz senkim.
Mit tanácsoltok?
Szia fiú
Nem vagy egyedül
Senki nincs egyedül, soha
Szia!
A helyedben én keresnék magamnak valami hobbit, vagy olyan elfoglaltságot , ami boldoggá tesz.Próbálj elfüggetlenedni a szüleidtől, és társaságokba járni, akár csak egy séta a városban , vagy egy mozi a munkatársakkal.Esetleg sportolj valamit.Kezdj el valamivel jobban foglalkozni , vesd bele magad egy olyan dologba amit szeretsz.Hidd el ez segíteni fog!
Időben le kell válni a szülőkről.
Elmesélem, bár csak részben tartozik ide. Zebrapintyeket tartottunk és ők rendben szaporodtak is. Tudnivaló, hogy a fiókák csőre fekete/szürke, a felnőtteké meg korallpiros (tojóknál halványabb, hímeknél piros). Mihelyt a fiókák feketésszürke csőre kezd sárgulni-pirosodni, a szülők azonnal elkezdik űzni őket vijjogó hang kíséretében. Szóval még az állatvilágban is érvényes az utódok leválasztása a családjukról.
Hagyd ott őket és megkönnyebbülsz. Költözz külön és naponta százszor mondd magadnak,
ha lehet, akkor hangosan:
Sikerülni fog!
Értékes vagyok!
Megtalálom a társam!
(Ha ennyi évet kibírtál velük, ez az igazság!)
Azért, mert két ember telebeszélte a fejed hülyeségekkel, nem kell elhinned nekik, amit mondanak. Csak szabadulj ki onnan! Hidd el, nagyon sokan szívesen barátkoznának egy hozzád hasonlóval, csak nem tudják rólad, hogy létezel.
(Én hiszek benned! Az írásod alapján egy értelmes, jó szándékú fiú vagy!)
Sok sikert kívánok!
10:20: Szia. Voltam koncerteken, nem tudom elengedni magamot. Szüleimmel voltam. Járok sétálni, bicajozni. Félek a csalódástól. Főleg attól félek, hogy csak kihasználnak. Bántanak engemet sok dolgok.
10:48: Televíziót csomagolunk. Vannak itt szerbek, cigányok. Volt egy kedves lány, aki annak tűnt, aztán megtudtam, hogy egy qurva. Aztán le is lépett a lány. Szerb lányok eléggé szépek, de a többsége férjnél van, vagy foglaltak, vagy leszbikusok. Vannak itt cigány lányok is, de azoknak sem jövök be állítólag. Mert az egyik munkatársam megkérdezte tőlük, hogy nem-i jövök be nekik, és mondták hogy nem, állítólag. Ilyen szerencsétlen vagyok.
Párkapcsolatot akadályozták meg. Amúgyis amit a baráti kapcsolatokat illeti, soha nem tudtam beilleszkedni emberek közé, gyerekekhez gyerekkoromban. Kavartam egy cigány lánnyal, és ez a szüleimnek nem tetszet, megtudták úgy, mikor feltettük az internetre, hogy kapcsolatban vagyunk. Ezt a szüleim meglátták, és hatalmas cirkusz volt, hogy nem-i szégyellem magam, szégyent hozok rájuk, mehetek hozzájuk lakni stb. Ennek már 5-6 éve kb. Azért akadályozták meg, mert cigány volt. De bezzeg az unokatestvéremnek (lány) annak bezzeg lehet cigány fiú, arra nem szólltak semmit, azt befogadták, ő neki állítólag nem lehetett parancsolni, akkor próbáltak nekem. Hisz ő lány, ő neki mindent lehet. 5-6 éve alakultak jól a dolgaim amit a párkapcslatjaimat illeti. Voltak lehetőségeim ismerkedni lányokkal, de megakadályozták, hogy legyek ezzel a cigány lánnyal. Volt egy lány, akinek a szülei alkoholisták voltak, hogy ilyennel ne jöjjek össze, hogy olyannal jöjjek össze akinek rendes szülei vannak. Ez úgyszintén 4-5 évvel történt ez a szitu. Igen jártam társkereső oldalon. De qvara szerencsétlen vagyok ebből a szempontból, amit a lányokat illeti. Kavarok egy lánnyal, és a semmiből letilt? A semmiből letilt semmi magyarázatot nem ad? Akkor kimegyek egy másik lánnyal, az még úgy beszél, hogy nem néz a szemembe, és beszél egy másik fiúról. Kimegyek egy harmadik lánnyal, akinek alig lehet valamit érteni, valami egészségügyi problémája van, de elfogadtam midegyiket olyannak amilyenek voltak. Voltak párkapcsolatjaim, amiket sajnos kellett titkolnom szüleim elől, mert soha nem jött be nekik egyik lány sem akiket mutattam nekik. Nem volt még komoly kapcsolatom, ami ez is bánt eléggé. Én elmennék a lány végett a világ végére is, csak hogy végre boldog lehessek, és komolyan gondolja velem az egész kapcsolatot. És még most is járok a társkereső oldalakra, de nehéz most már, nagyon nehéz valamilyen lányt is elcsábítani. Nem tudok hinni már sajnos, de harcolok, hátha történik egy csoda.
10:54: Akkor mit gondoljak szerinted? Szüleim nélkül el vagyok veszve. Nincs senkim a szüleim nélkül, egy a nagyszüleim, akikre mindig tudok számítani, akik megvédenek, de próbálok minden nehézséget, problémát magam megoldani, magamban folytok mindent. Állandóan a neten keresem a lányokat, ismerkedem, de nem tudunk előbrébb jutni a beszélgetésben, állandóan ott vagyunk ahol vagyunk.
11:28: Mire megyek, ha egyedül megyek albérletbe? Ha lenne barátnőm, akkor biztos elmennék vele, de egyedül nem szeretnék elmenni albérletbe. Inkább valakivel, mint egyedül.
11:31: Esetleg a jövendőbeli barátnőmmel.
Nem mondom, hogy rossz szüleim vannak, kapok enni, inni, melegben vagyok, tiszta ruhákban járok. De mindig azt mondják, hogy a más szülő kibszna otthonból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!