Egyáltalán nem találom magam vonzónak, de mások folyton azt mondják, hogy nincs semmi baj az arcommal, jól nézek ki, de nekem egyszerűen nincs önbizalmam. Mit tehetnék?

Mindig is csúnyának tartottam magam a kerek arcom miatt, és a tinédzserkorom alatt mondhatni semmit nem változtam - ugyanolyan magas vagyok, talán a gyerekes vonásaim tűntek csak el valamelyest, de ugyanúgy nézek ki most, 18 évesen, mint anno 14-15 évesen. Az alakommal nincs bajom, mert a lábaim nem kövérek, a hasam lapos és a derekam is kifejezetten vékony (mondjuk a popsimon formálhatnék, bár a többiek azt mondják, azzal sincs semmi baj). Azonban az arcommal problémáim vannak. Pufók és emiatt furcsán érzem magam (viszonyítási alapként itt ez a kép:

[link]

nagyjából így néz ki, bár nekem az arcom egy kicsit teltebb a két oldalon.)

Tokám nincs, a homlokom pedig magas, nincsenek pattanásaim (csak ritkán jön ki egy-két kisebb), de az arcformám nagyon feszélyez; konkrétan nem merek ránézni az emberekre, mert félek, hogy kinevetnek vagy kislányosnak tartanak. A hajam emellett soha nem tudom kiengedve hordani, mert körülbelül 1,5-2 órába telne, míg normálisan behullámosítom, mindezt reggel, mert ha este csinálom meg, másnapra úgy néz ki, mint egy szénaboglya; szívesen kiengedném, mert az legalább vékonyabb hatást eredményezne, ami az arcomat illeti, de sajnos kezelhetetlen. :/ egyedül befonni lehet, vagy kontyba venni (bár ahhoz is jobb az egyenes haj), de azt is olyan gyerekesnek találom. És még ha keresek is egy csinos fonást az interneten, s azt gondolom, hogy milyen jól fogok kinézni, egy csalódás utána tükörbe nézni, mert a hajam rálapul a fejemre és még kerekebbnek tűnik emiatt az arcom.

A gond az, hogy napi szinten stresszelek emiatt, és bár próbálom, nem tudom megszeretni magam így. A barátnőim és egy-két lány az osztálytársaim közül azonban azt mondják, hogy nem vagyok csúnya, sőt, néhányan azt is, hogy szép vagyok, de én egyszerűen nem bírom ezt elfogadni tőlük, mert mást látok a tükörben. Mostanában ráadásul észrevettem, hogy a férfiak megnéznek az utcán vagy a tömegközelekedésen, de félek, hogy azért bámulnak ők is, mert azon gondolkodnak, milyen csúnya lányok léteznek. :( Viszont ez a napi stresszelés úgy érzem, nem maradhat fent, mert nagy nyomás nehezedik rám, s sok jó dolgot kihagyok amiatt, hogy csúnyának gondolom magam (nem megyek el sok jó programra, kerülöm az emberek társaságát, tiszteletlennek gondolnak, mert nem nézek rá a másikra, miközben beszélek, stb).

Voltatok hasonló helyzetben? Mit tehetnék, hogy jobban értékeljem magam?

Köszönöm előre is a segítséget - fiúk, lányok válaszát vegyesen várom (írjatok, kérlek, kort és nemet is). És bocsánat, hogy hosszú lett, de jól esett ezt leírni, mert szinte senkivel nem osztom meg, pont azért, hogy ne fárasszak embereket ilyen ostobasággal.

18/L