Bemutattam a szerelmem a szüleimnek (több lenn). Szerintetek hogyan tegyem túl magam azon, hogy nem volt szimpatikus nekik? 23/L

Én nagyon fontosnak tartom - hosszútávon - a partnerek kulturális hasonlóságát.

Rengeteg negatív példát látok a környezetemben, ahol amikor lemúlt a rózsaszín köd, kiütköztek a problémák.

Nem állítom, hogy nem lehetnek elenyésző számú kivételek, de a többségére nem jellemző.

"Szerintem a kérdező pontosan tudja, hogy a fiúnak nyolc általánosa van, arra írta, hogy szakmája, hogy van munkája."

Szerintem meg ennyire nem kellene hülyének nézned a kérdezőt, azért csak tudja, hogy mi a különbség a "szakma" és a "munka" között.

"Szerintem meg ennyire nem kellene hülyének nézned a kérdezőt, azért csak tudja, hogy mi a különbség a "szakma" és a "munka" között."

Nem tudja. Egyszerű lélek és azt hiszi, hogy ha valakinek van munkája, akkor már az szakma is. Sok ilyennel találkoztam már. Leírta, 8 általánosa van a barátjának. Akkor miért nézed hülyének a kérdezőt, hogy nem tudja mi a különbség a nyolc általános és a szakmunkás között a különbség?

Egy idő után már nem csak az ágy létezik Kérdező!

El kell tudni beszélgetni a pároddal (nem csak a napi menüről) hasonlóan kell látni a világot, a célokat, a fejlődés irányát.

És ami még nem közömbös, hogy a baráti körben nem szabad, hogy süljön az ember képe a párja miatt! Kivéve, ha az ő szintjén levőkkel barátkoztok, ... ha az neked elég, hogy éppen csak írni-olvasni tudnak úgy ahogy.

A családot - mindkét részről - nem is említem.

Azért nagyon nem egyszerű, ha nagyon különbözőek vagytok bizonyos téren.

Az én tesóm is hű, de szerelmes volt, hozzment egy hasonló sráchoz, mint a barátod. ÉS nem volt egy közös nyaralás, ahonnan boldogan jöttek volna vissza. TEsóm imádja a színházat, a múzeumokat, imád olvasni, a gyerek egyáltalán nem. Unott pofával ment utána mindenhova. Pár év alatt odáig jutottak, hogy a strandra sem mentek ki, mert míg a tesóm olvasgatott, a srác unottan ücsörgött mellete. Egy idő után kb beszélgetni sem tudtak.