Próbálom pótolni a szüleim szeretetét. Mit tehetnék?

Én is a macskámmal élek jelenleg, megértelek több szempontból. Más jellegű konfliktusom van a szüleimmel, és a nagyszüleimhez kötődöm jobban, akik már nem élnek.

A macskázás jó dolog, szerintem a szeretettel semmi baj nincs, ha macskáknak adod is. A szüleink nem fognak megváltozni x évesen, ja én próbálgatom ezt, de lassan teljesen tönkremegy a kapcsolatunk.

A párkapcsolatot nem pótolja (szellemiségében nyilván) a macska, nemrég ment szét a kapcsolatom és ezt érzem. Azt, hogy mikor találsz meg egy olyan férfit, aki aztán tényleg, azt nem lehet előre megmondani.

Az értelmes tanácsom, hogy ne görcsölj rá se a férfikeresésre, se az elmélkedésre. A megfelelő férfi majd előkerül, direkt, erőltetve mellé lehet fogni (nekem egyszer sikerült). A társállatok nagyon sok szeretet adnak és sosem fognak úgy bántani, mint egy ember. Biztos hiányzik neked a szüleid szeretete, csak az időben nem tudsz visszamenni, és a szüleiddel gondolom amit el lehet érni, az a normális hangnem, de nem több. Nyilván az embernek sok a lelki sebe, mikor annyit nem kérdeznek meg, hogy hogy vagyok.