Hogyan lehet hozzáállni normálisan ahhoz, ha anyám 20 év válás után is szapulja az apámat?

Borzasztó. Van egy ötletem. mikor rázendít és végre egy kicsit befogja a lepcses száját, szelíden, békésen, csendesen mondd: - Én szeretem az édesapámat. Ő soha nem mond senkiről rosszat.

És búcsúzz el, ne menj bele semmilyen vitába.

Kommenteket nincs időm elolvasni, az nem normális dolog, hogy ennyi idő után ilyen intenzitással kötődik hozzá (a gyűlölet is kötődés, negatív kötődés), nézi a Facebook oldalát, foglalkozik vele, felidegesíti magát rajta stb... A környezetét terheli ezzel.

Én azt csinálnám, hogy megmondanám nagyon határozottan: "beszélgethetünk, de arra a bizonyos témára nem vagyok kíváncsi ezentúl, ha erről akar velem beszélgetni, otthagyom, vagy ha telefonon mondja, kinyomom a telefont". Ezt következetesen betartani.

Ugyanebben a helyzetben vagyok :-)

Egyrészt megértem az anyukámat masrészt meg én apámat is szeretem hiàba volt az elvárás hogy utálni kell mert ilyen meg olyan.

Egyszer beszélgettünk erről, olyan 16 éves lehettem. Elmondtam hogy értem az indulatait de nekem az apám akkor is ha akàrmilyen szemétlàda.

Akkor kicsit jobb lett elfogadta hogy talàlkozunk, beszélünk.

A szidàsról meg annyt hogy végighallgatom, és egyszerűen nem reagálok, nem veszekszem, nem mondok semmit. Anyukám elmondja ami benne van, õ ettől megnyugszik, én meg kibirok ennyit :-) persze én egy ritka nyugodt típus vagyok, és koràn megtanultam alakoskodni hogy ne legyen balhé otthon. Ez nem jó, de néha hasznos.

Bármilyen tüskék is vannak benne, tudatosan táplálja azzal, hogy csekkolja Fb profilját, foglalkozik vele, idegesíti, hergeli önmagát azon, hogy mit látott annál az embernél FB-n, akivel már több mint 20 éve nem él együtt, ráadásul mindkettőjüknek új párkapcsolata van...

A gyűlöletet saját tetteivel, gondolataival táplálja és életben tartja minden nap, nehogy kialudjon... Lehet, saját életével se elégedett és ez egy "jó ugródeszka" hogy "addig se kell saját életével foglalkozni míg gyűlölködik".

"Nincs gyerekem,se volt férjem.Viszont van egy utolsó exem,akiről tudom hogy soha nem tudnánk normális kapcsolatban élni,meg elegem van belőle,meg ő is összejött mindenfélével,erkölcs nulla,mégis mind a mai napig idegesít,és hányingerem lesz,ha meglátom,hányingerem volt az összes nőjétől.Hát igen,érdekes ez,marha nagy tüskék vannak bennem,hiába múlik az idő,az se segít ha elszidom mindennek :) Szval nagyjából megértem anyukádat,főleg ha még gyerek is van,mert kiszakadni ebből így nem lehet.Mostani kapcsolata nem jobb mint az előző,mert ha az lenne,magával lenne elfoglalva.Úgyhogy inkább azt kérdezném meg tőle,miért nem lép ki a mostani kapcsolatából,ami ugyanúgy nem jó."

Erkölcsi nullának írod, mégis összejöttél vele. Te sem lehetsz egy észlény. A "tüskéiddel" az a baj, hogy a saját hülyeséged miatt nem tudod ignorálni és azért is gyűlölöd, mert valójában a saját életeddel van gond, de nincs merszed bevallani magadnak.