Pszihiátriai beteg vagyok és a rokonaim már nem törődnének velem ha nőne a hasam és terhes lennékMiért ilyenek velem?

Megfelelő gyógyszerezéssel teljes életet tud élni valaki attól még, hogy skizofrén.

Ne tudjátok meg mennyi ember van az utcákon aki gyógyszer mellett nem feltünő egy átlagos ember számára.

Mielőtt teherbe esnél, azért legalább magadban gondolj át néhány dolgot:

- Mi minden kell ahhoz, hogy valaki jó szülő legyen? Merthogy a szeretet, az önmagában édes kevés, egy "szerető" szülő is képes kárt tenni a gyerekében (gondolj csak azokra az esetekre, amikor valaki azért öli meg a családját, mert annyira "szereti"). Bizonyos értelemben a szeretet nem érzés, hanem cselekvés, nem az az igazi szeretet mércéje, hogy te mit érzel, hanem az, hogy te szeretetből vajon jól bánsz-e azzal, akit szeretsz.

- Valóban embergyereket akarsz, vagy játékbabát? Az embergyerek nem egy tárgy, amit félredobsz, ha épp nem vagy jól. Nem arra való, hogy neked legyen valaki, aki téged feltétel nélkül szeret. És nem egy jog, nem olyasmi, ami akkor is "jár" neked, ha netán még magadat is képtelen vagy ellátni.

Neked - mint mindenkinek, akár beteg, akár egészséges! - akkor van "jogod" egyáltalán elgondolkodni azon, hogy gyereket vállalj, ha abban a mentális, anyagi, személyiségbeli, lelki helyzetben vagy, hogy a következő húsz évben barátságos, támogató és biztonságot nyújtó környezetet tudsz teremteni a felnőtté válásához.

- Vagy-e abban a helyzetben, hogy támogatóan viszonyulj hozzá akkor is, amikor a betegséged épp előtérbe kerül?

- Te magad képes vagy-e önálló életre? Nem tudom, milyen "súlyos" a betegséged, mennyire akadályoz abban, hogy emberek között élj és dolgozz és eltartsd magad és intézd az ügyeidet anélkül, hogy a környezetednek alkalmazkodnia kell a betegségedhez? Ha a betegségedhez alkalmazkondi kell, akkor ez az alkalmazkodás vajon olyan-e, hogy egy újszülött csecsemő is képes rá?

- Próbáld elképzelni, hogy te gyerek vagy, és az anyád olyan, mint te (betegségestül). Boldog gyerekkorod lenne? Megbízhatnál az anyádban, ha olyan lenne, mint te? Abban, hogy az anyja akkor is szereti, ha másképp gondolkodik a dolgokról? Ha te lennél a gyerek, akkor megijednél-e, félnél-e anyádtól, amikor kijön rajta a betegség? Ha gyerekként megörökölnéd a betegséget, akkor bízhatnál abban, hogy ő ezt felismeri, orvoshoz visz, nem borul ki, amikor kijön a betegséged.

Nézd magadat, mint anyát a nemlétező gyereked szemével.

Röviden: Milyan alapon gondolod, hogy elég jó (nem tökéletes, csak elég jó) anyja lennél a gyerekednek (ne feledd: a szeretet marhára nem elég)?