Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Hogyan próbáljam meg békíteni...

Hogyan próbáljam meg békíteni a helyzetet, ha nem is fogják befogadni a barátom?

Figyelt kérdés
Az egyetemen megismerkedtem egy arab fiúval. Egy szakon tanulunk és mondhatni kinéztük magunknak a másikat, aztán sokat beszélgettünk, találkoztunk és kiderült, hogy tök jól kijövünk egymással és úgy alakult, hogy már néhány hónapja együtt vagyunk. A szüleim mondták, hogy ők is meg szeretnék ismerni, mert már sokat meséltem róla és a barátom is örült az ötletnek. Minden tök jó volt, egészen addig, amíg a család többi tagja (pl. nagymama, unkatestvérek a családjukkal, a szüleim testvérei) be nem került a képbe... Én nem számítottam rájuk és igazából nem úgy terveztem, hogy rögtön nekik is bemutatom, mert azért ez még egy friss kapcsolat és tudom, hogy egyébként is nehezebb lesz ez a folyamat, hiszen a párom külföldi. Úgyhogy nem is sült el túl jól a dolog. Viszont azóta is feszült a légkör, mintha a barátom nem is létezne, hozzám is alig szólnak és vissza is hallottam, hogy én hogy hozhatok ide egy ilyen embert, mit keres itt, mit akarok tőle stb., ami nekem eléggé rosszul esik. Tulajonképpen ezt a helyzetet szeretném tisztázni, mert ez így most nagyon rossz. Nem azt várom, hogy egymás nyakába ugorjanak és imádják egymást, de azért az szerintem nem egy nagy kérés, hogy fogadják el és békéljenek meg a dologgal, pláne ne ítélkezzenek ismeretlenül.
2018. dec. 29. 20:53
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
43%
Nem lehet, hogy tulajdonképpen a szüleid sem akarják elfogadni, csak a nagycsalád mögé bújnak, hogy ne veszítsék el a kislányuk jóindulatát, bizalmát?
2018. dec. 31. 00:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

9.-es


Mi direkt úgy beszéltük meg a szüleimmel, hogy csak mi leszünk otthon, mert még nem szerettem volna bemutatni a család többi tagjának (pláne nem így...). Viszont aztán nem így alakult... Mint mondtam tartjuk a kapcsolatot a rokonokkal, át szoktunk járni egymáshoz stb., de ezeket előre meg szoktuk beszélni és emiatt nem számítottam rá, hogy bárki is meglátogatna minket. Viszont az unokatestvérem eljött a családjával meglátogatni a nagyit, dédit (aki ugye az én nagynéném, nagymamám) és így együtt átjöttek hozzánk is, mert pont erre jártak, régen láttak és gondolták, hogy akkor beugranak hozzánk is néhány percre, csak váltani egy-két szót. Nem így terveztem, mert azért előtte legalább szóltam volna nekik vagy beszéltünk volna róla, de akkor már nem tudtam mit csinálni. Úgy voltam vele, hogy nincsen mit takargatni vagy rejtegetni és előbb-utóbb úgyis találkoznának, csak hát igen, ez így tényleg nem jól jött ki.

2019. jan. 2. 00:36
 13/15 A kérdező kommentje:
Amúgy közük lehet hozzá és szerintem van is, nekem nincsen ezzel problémám. Mindig mindenki bemutatott mindekit, mindenki ismer mindenkit legyen az pár/házastárs vagy egy jó barát, szóval számomra is egyértelmű volt, hogy ha van egy fontos ember az életemben, akkor a családomnak is szeretném bemutatni. Mindig mindenki hozta a párját a családi összejövetelekre, sőt több alkalommal még az is előfordult, hogy együtt karácsonyoztunk szomszédokkal vagy ismerősökkel pedig az azért még nálunk sem szokott olyan hú de nagy "népünnepély" lenni. Igazából pont ezért lepődtem meg, hogy így fogadták a barátomat (még ha tényleg váratlanul is érte őket), mert eddig nem ezt gondoltam róluk és mindig tök barátságosan, nyitottan viselkedtek mindenkivel.
2019. jan. 2. 00:41
 14/15 A kérdező kommentje:
11-es Nem gondolnám... A szüleim alapvetően nyitottak, elfogadóak, megértőek és barátságosak, viszont nagyon őszinte emberek is. Ha valakit nem kedvelnek valami miatt, akkor azt meg is mondják és nem tudják/akarják megjátszani magukat vagy jópofizni, főleg apukám nem. Például van egy régi barátom, akit a szüleim egyáltalán nem bírnak és nem szóltak bele a barátságunkban és elfogadták, hogy én jóban vagyok vele, viszont ők sosem jöttek hozzá oda beszélgetni, sosem kérdeznek róla és meg is mondták, hogy ők nem szeretik, lehetőleg ne vigyem haza. Viszont a barátommal tényleg tök aranyosak voltak, eleve ők hívták, beszélgettek vele, apukám is rögtön vitte a műhelyébe, hogy ezt nézze meg azt nézze meg, azóta is mindig kérdeznek róla, anyukám küld neki sütit is, szóval szerintem ők tényleg kedvelik. Persze, biztosan benne van az is, hogy a lányuk vagyok és számomra fontos, ezért ők is próbáltak eleve pozitívan hozzáállni a dologhoz, de nem gondolnám, hogy csak emiatt viselkednek vele így, mert nem így ismerem őket.
2019. jan. 2. 00:59
 15/15 A kérdező kommentje:

10-es


Ki tudnád fejteni egy kicsit, hogy mire gondolsz? Nekem nincsen személyes élményem vagy tapasztalatom arabokkal, csupán annyit tudok, ami az alapműveltség része vagy tanultam. Volt két arab osztálytársam, de ők mindketten inkább itt nőttek fel, Magyarországon. Biztosan más ez a kapcsolat, mint két azonos nemzetiségű, nyelvű, kultúrájú ember esetében, viszont én egyelőre nem érzek semmi problémát. Ha lesz, akkor nyilván arra kell találni valami megoldást, de szerintem nem kell már most előre spekulálni, hogy ez meg ez történhet vagy ilyen és ilyen lesz, mert ezt senki sem tudhatja. Egyelőre minden jól működik közöttünk és szerintem ez a lényeg.

2019. jan. 2. 01:20
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!