A férfiakat is szokták bszogatni, hogy mikor lesz már unoka?

Persze.

Én azt látom, hogy mindenkire rá akarják húzni a társadalmi "kötelességeket" illetve ilyenkor legalább okoskodhatnak az emberek és kéretlen életvezetési és karrier tanácsadásokkal látnak el.

Barátnőd van már?

Barátnő?

Mikor házasodsz meg?

Unoka?

Gyerek?

Család mikor lesz?

Majd jön az, hogy nézd meg másnak mi van, meg hogy egyedül maradok egész életemre mint szegény Miska bácsi akiről amúgy gőzöm nincsen kicsoda.

Persze, a nagytudású, bölcs idős rokonok mindig mindent jobban tudnak, és soha nem lesznek elégedettek semmivel ( mintha bármi közük is lenne az életünkhöz) barátnő van már? Van. Házasság mikor lesz? X - kor. Gyerek mikor lesz? Lett. Mikor jön a második? Illene már? ( illene? Mivaaan??) lett. Na akkor már egy harmadik is elfér (elfér?)

Szóval a f. szom kivan, még nem tudom mit akarhatnak. Amúgy 43 vagyok, másfél, és négy éves gyerkőcök vannak. Meg egy kis panel.

Konkrétan van, akivel ezért nem beszélek.

Megmondtam neki: Ha gyereket akar, vegyen a pénzen, ha már impotens, nekem úgy sem ad belőle!

Barátnőim 99%-a tini vagy MILF. Én lassan 40.

Ezért nem.

Igen. De nem kell velük foglalkozni. Lehet, hogy ők sem boldogok a párkapcsolatukban. Csak régen így volt szokás, és hát nehéz ez az átállás, hogy lehet másképp is csinálni.

Pedig mindenkinek egy élete van, hadd élje már úgy, ahogyan ő szeretné. Egy szemet nem rosszabb az, aki nem vállal gyereket, mint aki megszüli, de rendszeresen bízza a nagymamára, a bébicsőszre, vagy beadja az állami gondozásba. Most eszembe jutott középiskolás koromból Ibsen Nórája, aki közel a harminchoz háromgyerekes anyaként gondolt egyet, és úgy tartotta kedve, hogy otthagy csapot-papot és éli világát. A való életben is léteznek ilyen "anyának" nem nevezhető szörnyetegek. Most akkor ki a szívtelen? Aki tudatosan lemond az anyaság "öröméről" vagy aki elhagyja a gyermekeit?