Rosszra “tanítom” a férjem húgát?

Elmentünk pár napra a férjem rokonságával kikapcsolódni. Férjem idősebb bátyja, felesége és két gyerekük (5 és 7 évesek), mi a férjemmel és a 3 éves gyerekkel, illetve férjem fiatal (16) húga.

Már első nap lepasszolták a két gyereket a húgnak, hogy legyen velük, játszon velük, foglalja le őket. A férjemmel mi vittük magunkkal a gyereket mindenhova. Aztán egyik nap el szerettünk volna menni moziba, amit jeleztünk is mindenkinek, mire rögtön mondták férjem bátyjáék jelzésképpen, hogy ők fáradtak, és amúgy is vacsizni mennek. Nem is akartam megkérni őket vigyázásra. A hugitól kérdeztem, hogy volna-e kedve vigyázni a gyerekre, vagy esetleg más terve volt? Mert ha nincs, akkor kifizetem neki az “óradíjat”. Lelkes volt, elfogadta. Mire a bátyja férjemnek és a felesége kiakadt, hogy mit tanítok én, milyen anyagias lesz így a lány...

Mondtam, hogy látom a lányon, hogy nem szívesen lóg a gyerekekkel egész nap (érthető), és nem is azért jött. Amúgy is fizetnem kéne valakinek, hogy vigyázzon rá, hát miért ne kérdezzem meg akkor őt?

Erre: tudhatta volna a lány, hogy ha jönni fog, akkor a gyerekekkel kell lennie, ez náluk így szokás.

Annyit mondtam, hogy nálam nem.

Nem is szóltam ezért nekik, nálunk az a szokás, értem. Nálam ez.

Most meg visszahallottam (már itthon vagyunk), hogy anyósomnak panaszkodnak, hohy rosszra tanítom a lányt.

Én vagyok rosszul bekötve?