Fiatal felnőttek: nektek is egyre kevesebb témátok van a szüleitekkel, rokonokkal?
A párommal tanult, jó anyagi helyzetben lévő fiatalok vagyunk, teljesen független élettel. Mivel szegény családokból jöttünk, úgy veszem észre, mi minél feljebb törünk, annál kevesebb közös témánk lesz a családdal. Semmi nem érdekli őket, amit mi megélünk, sem az új lakásunk, sem az új autónk, sem a munkánk (bár nem is értenék), sem az utazásaink. Ők csak azért ülnek le velünk, hogy mégis "pofavizitet" tartsunk, másrészt meg hogy panaszkodjanak nekünk pár órát, de amúgy a mi életünk nem érdekli őket.
Nagyon fáj és megalázó, mikor pl a nyáron körbejártuk az egyik déli ország kb felét, rengeteg történetünk, élményünk lenne, de a családdal semmit nem lehet beszélni, mert 2 perc után azt látom, hogy másmerre nézegetnek és nem is rám figyelnek. Mivel tanulatlan a rokonok nagy része, és szegények is, szinte nincs is így közös témánk, mert engem a falusi öregasszonyok pletykái nem érdekelnek, nem is azon a környéken lakunk, őket meg a mi életünk nem érdekli. Szomorú vagyok ez miatt, mert a napokban pont volt egy kellemetlen családi ebéd, ahol szintén ezt a távolságot tapasztaltam.
A kérdésem az lenne, hogy ez egy természetes generációs különbség, vagy inkább az a gond, hogy túl nagy az anyagi különbség? Más is megéli ezt?
válasza:
válasza: válasza:Nem hiszem, hogy az úgy rendján van, hogy folyamatosan beállok a saját anyám meg anyósom pszichológusának (tényleg, annyira tudnak panaszkodni és annyira energiavámpírok, hogy azért már órabért kérhetnék), miközben ha nekem van gondom, el van intézve részükről egy legyintéssel, megértésre nem is számíthattam soha. Még a páromat csak-csak figyelembe veszik, mert férfi, de engem nőként semmibe vesznek, szerintük nőként baj, hogy az életem nem csak robotból és szenvedésből áll, hanem élvezem az életem, mert lehetőségem van rá.
Képeket a nyaralásról sosem mutattam, nem is kérték, nem kiváncsiak rá. Az ajándékokat, amiket hoztam innen-onnan, az első nagytakarítás idején visszaadták, hogy csak porfogó, tartsam meg. Azóta venni sem veszek semmit.
válasza: válasza: válasza:Megértem a problémát, kb. 15-16 éves korom óta nincs témám a családommal. Mi nem vagyunk gazdagok (bár sokat dolgozunk), meg a nyaralásra sem irigykednek vagy ilyesmi (tehát nem anyagi okok miatt van így + nekik szerintem több pénzük van amúgy is), egyszerűen csak nem vagyunk egy szinten. Én már 10 éve eljöttem onnan (kisvárosból), azóta csak rosszabb.
Nehezen tudunk beszélni, a számomra fontos, érdekes dolgok őket nem érdeklik, engem pedig az nem érdekel, hogy Jóska fiának a szomszédja halt-e meg a héten vagy Teca unokájának a munkatársának lesz-e esküvője. Ha mesélek valamit, akkor vagy nem mondanak semmit, vagy valami apró részletet emelnek ki és csak arról van szó, de olyan is volt már, hogy egyszerűen elkezdtek egymással csevegni más témákról, miközben én még beszéltem.
Nem könnyű érzés. Valamiért szeretnék, hogy menjünk rendszeresen látogatni..de aztán elmegyünk és alig beszélünk valamit, pedig tényleg sok témával be szoktam próbálkozni.
válasza:A barátaim többsége hasonló anyagi helyzetben van mint én. Neked nincsenek "újabb" barátaid? Természetesen az általános iskolás / gimis barátaim egy része nálunk is rosszabb anyagi helyzetban van mint mi, de pl az egyetemről lévő barátokkal elég hasonlóan állunk.
A gimis barátnőmmel pl így vesztettem el a kapcsolatot. A legokosabb csaj volt az osztályban, de valamiért egy tök értlemetlen szakra ment. Most 27-28 évesen pontosan látom rajta, hogy irigyli a sikereimet. Egyértelműen úgy gondolja, hogy neki kéne előrébb tartani, hiszen neki voltak jobb jegyei, ő nem ivott, nem bulizott, nem pasizott 16 évesen... Sosem mondtuk ki, de sajnos ezen meglazult a kapcsolatunk pár éve. Most erre mit mondjak? Sosem néztem le őt, sosem mondtam neki, hogy rosszul éli az életét, sosem dicskedtem és mégis ez lett belőle. Sokat gondolkoztam, hogy miért és végül egy egyetemi barátnőmben láttam meg a megoldást. Ő maradt az egyetemen tanítani, ami értelemszerűen alaphangon fele annyi pénz mint nekem a versenyszféra és mégis szeretjük továbbra egymás társaságát. A megoldás abban rejlik, hogy ez a barátnőm szereti így az életét, a másik meg gyűlöli. Míg az egyik azt csinálja minden nap, ami boldoggá teszi és nem cserélné el semmiért, addig a másik azt sem tudja, hogy mit akar de azt most és csak azért mert "ő megérdemli".
Szerintem ne foglalkozz az ilyen emberekkel. Aki nem bírja elviselni, hogy neked jó az igazából a saját életével nincs kibékülve, de ezen te nem tudsz segíteni, mivel képviseled azt amit ő akarna. Úgyis lesz valami, amibe bele tud kötni. Ha nem az utazás, akkor a kocsid, ha azt direkt otthon hagyod, akkor a ruháid, vagy hogy a gyereknek miért van ilyen meg olyan cucca. Egyszerűen nem tudsz jót csinálni. Koncentrálj azokra az emberekre, akik tudnak veled örülni is nem csak sírni.
Sokkal boldogabb leszel ha felhagysz ezen emberek folyamatos boldoggá tételével. Nem azt mondom, hogy nagyképűen vágj fel a dolgaiddal, vagy dörgöld az orruk alá, de nehogy már titokban kelljen tartanod az életed a barátaid meg a családod előtt. Tudom, hogy ebben az országban "ciki" gazdagabbnak lenni, de
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!