Mit tennél, ha a nálad vendégeskedő rokonok ordítva veszekednének a lakásodban?
Nálunk a tesóm gyerekei (főleg unokahúgom) hisztiznek elviselhetetlenül reggel 8-9-től kezdve, mikor még alszunk. Szépen közöltem is velük a harmadik alkalommal, hogy elegem van, hogy minden reggel az ő vinnyogásukra kell ébrednem nekem is és a családnak is. Lett persze sértődés (főleg sógornő részéről), hogy hogy lehetek szegénykékkel ekkora bunkó, de nem èrdekel. Egyrészt nem üvöltöztem velük, higgadt, normális stílusban mondtam (és még csak nem is az első alkalommal), másrészt vendégségben nehogy már a vendéglátóknak kelljen alkalmazkodnia. Nem szállodáról van szó, ahol kinyalják a hátsód (más kérdés, hogy szabályok még egy hotelben is vannak, a zajkeltés tekintetében különösen).
Te is közöld szépen sóginővel, hogy vagy kulturáltan viselkedik, vagy fel is út, le is út, de a te lakásodban ez a stílus nem megengedett.
"Megfogtam volna a két gyereket, és kivittem volna sétálni őket a helyedben. Nem vártam volna végig a helyedbe végig a cirkuszt. Nem is értelek, hogy miért nem ezt tetted."
Jogos, viszont ezzel az a problémám, hogy ha a vendég jelenetet rendez az én lakásomban, akkor miért én menjek el? Ő ebből akár azt a következtetést is levonhatja, hogy nyugodtan viselkedhet nálam bárhogy, ha nekem valami nem tetszik, legfeljebb lelépek. Ha egyáltalán kimegy valaki, menjen ő, amíg lenyugszik.
Látom, itt sokaknak természetes, hogy a rokonaik előtt veszekednek a párjukkal (vagy rokonaik előttük veszekednek a párjukkal). Szerintem nagy baj, ha valakire nem hat fékezőleg az, hogy a testvére, sógora/sógornője, szülei, menye/vője hallaná a párjával való veszekedését.
Ezt én errefelé (Észak-Dunántúlon) leginkább cigányoktól tapasztaltam, ezért cigány-szokásnak gondoltam. Ez nem előítélet, ez tapasztalat. Ha az ország más részén ez ennyire általános nemcigány magyarok körében is, akkor nevezhetem magyar-szokásnak is - amit én őszintén szégyellek, mint magyar ember.
Azt pedig egy szóval sem írtam, hogy örök haragot tarts. Egy percig se tarts haragot. Más helyszínen (őnáluk vagy szülőknél) én simán találkoznék velük. Ha ott fesztivált rendeznek, akkor legföljebb sétálok egyet, vagy legrosszabb esetben hazamegyek. Na de az én lakásomban azért nehogy már én hallgassam az ő ordításukat! És - ebben egyetértek veled - természetesen nehogy már én menjek el a saját lakásomból, hogy nyugtom legyen tőlük!
Nálunk egyszer egy baráti házaspárral történt hasonló.
A férj agyában eldurrant valami, elkezdett veszekedni a feleségével. A nő normális hangon válaszolgatott, ez olaj volt a tűzre. Olyan jelzőkkel illette a feleségét, ami tűrhetetlen. Na akkor a férjem felállt, és közölte vele, hogy ebben a házban nem szokás így hölgyekkel beszélni, fáradjon ki. Elkezdte kikísérni.
14: Figyelj, szerintem tényleg nincs értelme ennek a roma szokás-magyar szokás párhuzamnak. Elhiszem, hogy te ilyet főleg romáknál láttál, de akkor sem jó általánosítani, pláne ilyen lenéző stílusban (legalábbis így volt érzékelhető). Én azt tapasztalom, hogy a családok, családon belüli kapcsolatok, konfliktuskezelő módszerek - nemzetiségtől függetlenül - sokfélék, konkrétan ahány család, annyiféle viszonyrendszer, annyiféle szokás.
Egyetlen ilyen eset után nem fogom azt mondani a testvéremnek, hogy többé nem jöhetnek hozzám (ebből lenne az örök harag, vagy legalábbis hosszan tartó harag), mert alapvetően nem azok az emberek, akik ne tudnának kulturáltan viselkedni vagy akikkel ne lehetne megbeszélni a problémákat. Többször voltak már nálam, én is náluk, találkozunk évente többször családi eseményeken is, néha szóváltásba keverednek, de ilyen ordítozós hisztit eddig nem láttam, ezért is döbbentem le ennyire.
Köszönöm a válaszokat.
Leállítom, s ha tovbb vergődik kidobom őket a házból.
Ennyi és felőlem úgy sértődik meg, ahogy akar.
Hogy én mit reagálnék... nehéz kérdés, mert az én testvéremnek eszébe nem jutna egy ilyen bunkó, proli nőt feleségül venni, aki nem tud viselkedni vendégségben (se). De ha mégis megtörténne, szépen megkérném, hogy távolítsa el az idegbeteg tyúkot a lakásomból.
Egyébként az én első gondolatom is az volt, hogy roma származású a sógornőd, milyen furcsa :D Elég nagy szégyen, hogy egy így viselkedő némber beházasodott a famíliádba.
Azért közben jöttek olyan válaszok is, amelyekkel feltétel nélkül azonosulni tudok: 13,15,16,18.
Tudod, kérdező, az a szomorú, hogy egy tartással rendelkező ember később annyira szégyellné magát előtted, hogy szó nem lehetne sértődésről, hanem (ha nem is rögtön utána) ő kérne bocsánatot, amiért akkor így elragadtatta magát a te lakásodban. Szerintem ez a kulturáltság.
Én még a férj helyében is borzasztóan szégyellném magam a feleségem viselkedése miatt, még ha én végig nyugodt maradtam is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!