Mit tegyek, hogy ne legyek bunkó? Gondolom muszáj engednem.

Apósom unokatestvéréről és a gyereke családjáról van szó. Életemben nem láttam őket, az esküvőre sem hívtuk meg. Fel sem merült bennünk, egyébként is szűk körű volt. Már akkor jelezték, hogy ők igényt tartanak a meghívásra: anyósnak üzengettek, hogy mikor lesz? hogy lesz? stb. stb.

Aztán mikor a babánk megszületett, egyszer csak jött anyós, hogy "megbeszéltem ám velük, jövő szombaton mennek hozzátok". Köpni-nyelni nem tudtam, egyrészt nem tolerálom ha a hátam mögött bárki bármit leszervez, másrészt valószínű depressziós is voltam, és alapból nem volt egyszerű velem, de megmondtam, hogy mondják le, mert nem kívánok vendégeket fogadni. Jó nagy sértődés lett, anyósék részéről is.

Azóta vagy 2-3-szor visszahallottam, hogy üzentek, hogy mikor jöhetnek? Nem foglalkoztam vele.

Tegnap volt a férjem a szüleinél, ott hagytak anyóséknál egy kis ajándékot, 3 babapóló volt benne, egy csomag zokni, és egy labda. Most ez viszonylag mellékes, de nem egy nagy érték, mert pont voltam én is a Pepcoban, és tudom, hogy le vannak most árazva. A férjem ugye hazahozta a csomagot, így kvázi akkor elfogadtuk.

Baromira a hátam közepére kívánom őket, és tudom, hogy akaratos vagyok, de nagyon idegesít, hogy ha én eldöntöttem, hogy nem akarok jópofizni velük, akkor rákényszerítenek, hogy mégis megtegyem. (Férjemet nem érdekli, 15 éve nem találkozott velük.)

Most el kell hívnom őket? Vagy küldjek anyósékhoz egy üveg bort, azzal, hogy köszi, adják oda cserébe? És ha most engedek, akkor majd ezt a jövőben rendszeresen újra eljátszák?