Illetlenség, hogy ha itt van a nagybátyám, nem megyek ki köszönni, hanem bezárkózom a szobába, akár 2 órára is?

"Miért kellene kimenned?Lehet csak átugrott beszélgetni kicsit a szüleiddel."

Talán mert átment beszélgetni. Ritka nagy tahóság ennyire látványosan ignorálni valakit. Azt sugallod vele hogy "te egy kis senki vagy , még ennyi figyelemre sem méltatlak" Ennyire nem kellne arrogáns bunkónak lenni.

#23

Vagy esetleg a szülők nem tudják...

Bunkóság, vagy sem, nemrég történt olyan az én családomban is, hogy én azt mondom, igenis lehet a kérdezőnek érthető oka rá, hogy ne menjen ki, köszönni sem.

Egyelőre a kérdés alapján én azt mondanám, hogy kár fantáziálni hanem célszerű lenne a valós kérdésre koncentrálni és arra válaszolni!

Nem írt semmi horrort a Kérdező a nagybátyjával kapcsolatban, csak azt, hogy nem bírja.

Lehet csak a legutóbbi ebédnél rászólt, hogy ne piszkálja az orrát, vagy ne fingjon az étkezőasztalnál.

Ennyi viszont nem jogosít fel senkit arra, hogy bugris legyen!

Majd ha leírja, hogy molesztálja és alázza, akkor másképp fogunk vélekedni.

Én sem bírom a rokonaimat és párom sem. Ha nálunk volt, mikor rokonok jöttek ő is csak köszönt nekik aztán pár perc után valamilyen indokkal elvonult a szobába. Tudom, hogy bunkónak tűnik a viselkedés, de a rokonok tipikusan azok a mindent sokkal jobban tudó és "csak jót akaró" emberek, akik rögtön fel tudnak idegesíteni. Páromat meg nagyon fel tudják a hülyeségeikkel idegesíteni és ő nem tud jópofizni meg órákig hallgatni, hogy mi mit csinálunk rosszul szerintük. (Itt olyanokra gondolok, hogy pl. beszólnak, hogy együtt élünk, mikor az ő 32 éves lányának még nem tart itt a 8 éves kapcsolata ezért még nekünk is korai. Eljegyzésnél, gyerek témánál ugyanez, meg még ezer más hétköznapi dolog, amihez semmi közük.) Ilyenkor szerintem jobb elvonulni, mint megmondani a véleményem, hogy aztán mindenki nekünk essen. Már gyerekkoromban is ilyenek voltak, mindig kötelező volt lent ülnöm órákat, mikor hozzám sem szólt senki meg kb. levegőnek néztek, ha beszélgetni akartam.

Anyumnak ez gondolom fel sem tűnik, mert ő is ilyen, velük együtt szokta nekünk osztani az észt. Szerencsére mióta külön élünk jobb a helyzet, haza is alig járok, rokonokkal meg max karácsonykor találkozunk (természetesen akkor is vita van a kötekedésük miatt).

Amúgy igen, illetlenség, de ha csak vita lenne a kérdező jelenlétéből akkor inkább vonuljon el a kötelező köszönés után.

Kevés az infó. Ha pl. 10 évesen majdnem megerőszakolt, az más, mintha csak nem kedveled, mert hangos és cigiszaga van...

Ha nincs rá igen nyomós okod, egy köszönést igazán megereszthetsz, valószínűleg életed során keményebb dolgokat is el kell viselned, mint egy nemszeretem rokonból 5 másodperc.

Én is utálom a nagybátyámat, nem bírok sokáig egy légtérben meglenni vele.

Mindig köszönök neki, szokásos puszilkodás, két perc "mizu?" és utána megyek dolgomra.

Sokszor ki szoktam bújni a hosszabb beszélgetések alól egy olyan válasszal, ami tartalmasnak hangzik, de semmi infó nincs benne :D