Feleségem testvérének gyerekei randalíroznak minden látogatáskor a lakásban, mit tegyek, hogyan járhatok el diplomatikusan, mi erre a megoldás hogy senki se sértődjön meg?

Beszéld meg a feleségeddel a dolgot, a kölykökre meg szólj rá.

Az 1 éves gyerek épp hogy járni tud válaszolónak: elég nagy a szórás ilyenkorú gyerekek esetében, arról az apró tényről meg ne is beszéljünk, hogy anyucin és a büszke nagyikon kívül a rokonság javának gőze sincs pontosan mennyi idős egy ilyen korú gyerek. Egy 12 hónapos és egy 18 hónapos pedig ég és föld lehet pedig mindkettő 1 éves.

Kis únokahúgommal nagyon jókat kergetőztünk amikor 1 éves volt, pár hónappal előtte pedig az ujjamba kapaszkodva tanulgatott járni.

Én elsőkörben megkérném a gyerek szüleit, hogy szóljanak rá a gyerekre, ha épp olyat csinál. Ha ők nem teszik meg, rájuk szólok én.

Ha nem áll le a gyerek miután rászóltam többször is, beszélnék a szüleivel, hogy vagy fegyelmezik a gyerekeket, amikor nálunk vannak vagy legközelebb jöjjenek nélkülük.

Én megtettem már ezt és nem volt könnyű, mert egy barátnőm kislányáról volt szó. Barátnőm szó szerint mindent megenged a gyerekének, amivel nem értek egyet, de bele nyilván nem szólok. Viszont, amikor nálam összerugdosta a frissen festett falat és miután számonkértem még a vállát húzogatta a gyerek, betelt a pohár.

"mekkora hülye logika az, hogy valakinek igaza van "mert van 3 gyereke"... akkor már mindenben igaza van vagy mi?"

Én a "nekem van igazam, mert van gyerekem" érvre szoktam azt felelni, hogy egyforma tapasztalattal rendelkezünk, mert én sem próbáltam még gyereket nevelni, meg ő se :D

Sajnos nagyon sok szülő alkalmaz manapság alternatív gyereknevelési módszereket, amitől nekem a hajam az égnek áll. Az amolyan "jaj nem szabad rászólni semmiért, nem szabad neki korlátokat állítani, nehogy sérüljön a kis lelkivilága" stb. Szerintem meg pont hogy korlátokat kell állítani, mert attól érzi magát a gyerek biztonságban.

Ha szülő nem állít korlátokat, szabályokat ill. ezek áthágása esetén szankciókat (ami alapján egy társadalom is működik pl. törvények ill. törvénysértés esetén büntetések) a gyerek ebből annyit fog megtanulni, hogy neki mindent szabad. És felnőttként is így fog élni, mert így lett nevelve. De hát a sok liberalista hülyétől mit is várhatunk?! Manapság már tényleg ott tart sok család, hogy nem a szülő parancsol a gyereknek, hanem a gyerek a szülőnek.

Nagyrészt most a 80-as, 90-es években születtek lettek kisgyerekes szülők. Akik anno az úgynevezett "nyakban lógó lakáskulcsos" gyerekek voltak. Ha egyszer anno ők se kaptak nevelést, az utca nevelte őket, akkor tőlük hogyan is lehetne elvárni.

Én az összes gyerek-pszichológiát olvastam, de sok helyen nem értek egyet pl. Vekerdy-vel sem, leginkább a liberalista elveket követi, amit semmilyen esetben sem tartok jónak.

Üdv. Egy kompetens egy gyermekes apuka.

Az eszem megáll, hogy miket olvasok...

Itt is igaznak látszik: 'Igen nagy az Isten állatkertje'. De, ha hozzátok majmok tévednek be (tök mindegy, hogy rokon, nem rokon) akik majomszeretettel szeretik a kicsinyeiket (vagyis mindent megengednek), azért még nem muszáj Nektek is azonosulni velük, azaz mindent eltűrni. Ezt Te is érzed, ok. Akkor a Te felelősséged erre a szülőket (a majmokat) ráébreszteni, hogy nálatok mi az elfogadott mérték. Ha ez két-három alkalom után se működne, akkor se a majmokat okold, hanem azon törd a fejed, hogy hogyan szóljál hozzájuk 'majom' nyelven, ahol már talán megértik. (Ez lehet hangos kifakadás, leordítás is) Ha ez se működne, akkor nem marad más hátra, mint hogy menekülj előlük, vagyis ne engedd be ilyenformán a házadba őket.

Mert ez esetben biztosra veheted, hogy Téged NEM VESZNEK KOMOLYAN. No és ez az, ami traumatizálni képes az embert, ha nem veszik komolyan. S most nem csak a kisgyerekről beszélek, hanem a szülőkről, akik szintén nem vesznek Téged komolyan. Ami azt jelenti, hogy nálatok a Ti házirendetek keretein belül kell, hogy működjenek. Ha ez nekik nem megy, akkor... lehet haza fáradni. Nem kell sem megérteni őket, hát hogy a kicsik milyen jól elzajonganak, játszanak, most aztán kiélik, mert KI ÉLHETIK magukat. Milyen aranyosak, ugye? Tegyék ezt otthon! Ott randalírozzanak, ahol meg van engedve. Jaaa... hogy ott nincs megengedve? Ahha. Az is lehet. De nehogy már Neked kelljen eltűrnöd azt, amit meg egyébként otthon nem tűrnek el. Persze, a kisgyerekeknek kell a mozgás, a játék, a felhőtlen szórakozás. De NE TENÁLAD legyen ennek táptalaja! Vigyék le a játszótérre a gyerekeket, fárasszák le ott egymást, s akkor otthon, vagy vendégségben már nyugodtabbak lesznek. Mert már addigra kiugrálták magukat. Te szabd meg,

Hozzáteszem, ha a szülő minden erőfeszítése ellenére sem csinálja azt a kisgyereke, amire megkéri, (ha az egyébként életszerű és nem egy megoldhatatlan feladat) az is azt jelenti: nem veszi komolyan a szülőt. Ez akkor szokott lenni, ha a szülő egyébként nem hiteles. Mondok egy példát: a szülő mondjuk esetenként jól hallhatóan káromkodik, de amikor a gyereke is ezt teszi (azonosul, tehát leutánozza), no akkor meg jól képen vágja, hogy Te mit képzelsz, ne káromkodj! A gyerek meg ott áll értetlenül, nem érti, hogy miért kapta a pofont. Apának lehet? Neki meg nem? Hát ebből alakul ki a hiteltelen szülő családmodellje, vagyis később Apa bármit tesz, a gyereke előtt nem lesz hiteles példakép, így tehát nem fogja komolyan venni Apja/Anyja nevelését. Mert Apám vizet prédikál, miközben meg bort iszik. Ugye?

De, egyébként fordítva is igaz, tehát amikor a kisgyerek sokadszor is próbálja szülei tudtára adni, hogy: 'foglalkozzatok már, játszatok már velem!' és a szülő mindenféle ürüggyel ezt elhárítja (+munka a pénz miatt, fáradtság a 3. műszak után, kedvetlenség, letargia... stb) a gyerek előbb-utóbb elkönyveli magában: - Az Anyám/Apám nem vesz engem komolyan, nem játszik, nem törődik velem. Legvégső esetben pedig: nem is szeret engem!... és a gyerek egyre vadabbul, meg nem értettként fog viselkedni, csalódott lesz, s elkezdi sajnálni önmagát... hacsak lehet nem fogad szót, ellenkezik, később már trágárul kezd beszélni és a többi.

Egyszóval minden létező jelenségnek, a Te esetedben is meg van a maga oka (múltbeli háttere, előzménye), s ez a viselkedés-sorozat pedig annak a következménye, az okozata. (ok-okozat)

Egyébként mi a fenét keresnek este 10-kor nálatok? Már rég ágyban lenne a helyük! Legkésőbb 8-9 körül ki kell dobni őket kisgyerekestül!

Sértődés lesz? Persze. Legyen. De változtatni akarsz, nem de? Akkor változtass Te! Ha Ők nem akarnak. Ne már neked kelljen alkalmazkodnod Őhozzájuk a saját lakásodban!? Labdát meg ne adj nekik, vagy vedd el tőlük. A Te alkásod nem játszótér. Ott labdázzanak.

Ne már a farok csóválja a kutyát! vagy...

Ne már a nyúl vigye a vadászpuskát! (innen valók ezek a mondások)

Ha kiállsz magadért, mindenképpen konfliktus lesz. Mert nincs változás konfliktus nélkül. Olyan nincs, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon.

Vagy hagyod, hogy leamortizálják a lakásodat, meg téged is és akkor Te leszel a Jó-fej, vagy vállalod annak ódiumát, hogy besértődnek a szülők, gyerekek és többet nem is akarnak látni téged... elmondanak mindennek, miközben szívük mélyén, vagy tudatalattijukban mégis csak neked adnak igazat... csak Te ezt nem hallod, mert hangosan ki nem mondják! Miért? Mert szégyellik.

Ilyen sok ember. Folyamatosan... valamilyen szégyenben él... (ezt én megtapasztaltam, azért merem leírni)

... Addig mindig Te kerülsz ki vesztesen, amíg nem állsz a sarkadra, amíg nem állsz ki magadért, az igazadért, kőkeményen.

35-ösnek,

Mindig is a helyes beszéd volt probléma társadalmainkban. Ma is az.

Vekerdy (de Ranschburg is) nem egy liberális szélsőséget tanít, én ezt nem vettem észre nála. Te honnan veszed, hogy túl liberális?