Mit lehet ilyenkor tenni?
Eléggé összetett a problémám, megpróbálom logikailag megszerkesztetten levezetni😀
Alaphelyzet:
19 éves vagyok, a szüleimmel és a 4 tesómmal élek. Elég jómódúan élünk, de nincs túl nagy házunk, a húgommal vagyok egy szobában. Van egy unokahúgom, aki eléggé nehéz eset, és sajnos nem teljesen százas agyilag.
Probléma:
Májusban ideköltözött hozzánk, mert az anyja eléggé szemét módon viselkedett vele, de ezt nem szeretném részletezni.
Eleinte úgy volt, hogy csak 1-2 hétig marad nálunk, de már ott tartunk, hogy anyáék nem tudják megmondani, hogy meddig lesz itt.
Nagyon nehéz vele bánni, tényleg, iszonyatosan gyerekes és öntörvényű, semmi nem jó neki amit mi mondunk, csak az, amit ő akar.
Amióta itt van, kb. 300 ezret ráköltöttek anyáék, emiatt le kellett mondani a családi nyaralást is.
Anyáék túlságosan engedékenyek vele, mert így tudják elkerülni a legtöbb konfliktust.
Az unokatesóm a nappaliban szokott aludni, eredetileg a szobámban akart volna, de ebbe nem egyeztem bele (természetesen a szüleim nem nézték jó szemmel). Ősztől visszamegyek a kollégiumba (miatta) és már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy valószínűleg elfoglalja a szobámat, az ágyamat, a szekrényemet, személyes dolgaimat...
Elegem van abból, hogy miatta el kell viselnem ezeket a problémákat, le kell mondanom dolgokról, ő pedig semmit nem nyújt cserébe!
Nem tudom, mit lehetne tenni, mert nincs hova mennie, az anyjához nem tud visszamenni, az apja pedig 8 éve meghalt.
Viszont anyukámon látom, hogy nagyon megviseli, hogy itt van, mert amióta idekerült, jóval stresszesebb az életünk.
Már próbáltam beszélni anyával, de azt mondja, hogy nem lehet csak úgy kilökni az utcára, amiben igaza is van, de valami kompromisszumos megoldást csak ki lehetne találni.
Nem tudom, mi jöhetne szóba.
Esetleg valakinek van valami ötlete?
19/l
válasza:Kilökni valóban nem lehet. De a személyes cuccaidhoz nem nyúlhat, ezt tisztázd le anyukáddal. Egyenlöre még hivatalosan ott laksz... akkor is ha kollégista leszel, idönként haza fogsz látogatni, és ez elsösorban a te otthonod, pofátéanság lenne kiturni onnan.
Azt sem értem mi került 300 ezer forintba? Mindenkit annyira lehet kihasználni, amennyire hagyja. Nem szemétkedni kell az unokatesoddal, de igenis fel kell állitani szabályokat, ahhoz, hogy az együttélés mindenkinek elviselhető legyen. Ebben az esetben anyukád a kormányos a hajón, de ha nem tartja a kormányt, a hajó könnyen elszabadulhat. Ráadásul ha ennyire "nem százas" a lány, még inkább kellenek a korlátok, azt kéne megérteni anyukádnak, hogy a korlát nem csak gátat jelent, hanem egyúttal egy biztonságot adó stabil kapaszkodót. (képletesen Pl. Egy veszélyes út mentén.)
Köszi a választ!
Egyetértek, de ezt elég nehéz elmagyarázni anyukámnak, mert amikor elkezek vele erről beszélni, akkor mindent személyes sértésnek vesz. Azelőtt mindent meg lehetett vele beszélni, de ez most kényes téma és mostanában amúgyis nagyon stresszes az unokahugicám miatt.
Meg persze vele is nehéz megértetni a dolgokat, mert értelmileg tényleg nem teljesen ép, tehát hiába mondom, hogy "ne nyúlj a cuccaimhoz", ő ezt nem fogja megérteni.
300 ezer forint pedig hamar elmegy 4 hónap alat, főleg úgy, hogy szinte semmit nem hozott magával. Mi vettünk neki pl ruhákat, telefont.
válasza:Mit takar az hogy az anyja szemét módon bánt vele? Nem költött rá 300 ezret negyed év alatt? Verte? Nem etette?
Mi az hogy semmit nem hozott magával? Nem is akarják tisztázni a helyzetet az anyjával? Az anyja segít nektek valahogyan? Ki a gyerek gyámja?
Az sem megoldás hogy a nappaliban lakik hosszútávon. Hány éves? Mikortól lesz nagykorú? Mert addig nem lehet az utcára dobni jogilag, bár elvileg a gondviselőjénél kéne hogy lakjon, aki fizet utána mindent elvileg...
Ha kolis leszel tuti átteszik az ágyadba, azonban a személyes holmidhoz nem lenne szabad hozzányúlnia, DE esélyes hogy fog. Lehetőség szerint úgy mennék el koliba a helyedben, hogy elzárom a cuccaimat. Mást nagyon nem tudsz tenni. Mielőbb saját albérletet kell szerezni vagy megszokni, mert ahogy írtad a saját szüleiddel sem tudsz erről beszélni, az pedig az ő házuk, neked nem sok beleszólásod van.
válasza:Hány éves az unokahúg egyáltalán?
Mert te már nagykorú vagy, azt csinálsz, amit akarsz, ha akarod, elviheted a cuccodat bárhova máshova, akkor senki se fog hozzáérni se...
válasza:Egyáltalán mi az, hogy odaköltözik?
A hercegnőnek az a baja, hogy az anyja nevelni próbálta, meg nem bxott el rá vagyonokat?
Anyádék nem érzikk, mennyire gáz, hogy rajtatok élősködik - mert ez az, csak elvárásai vannak. Örülne, hogy befogadtátok -, és ideje lenne a masszív hülyének nézést beszüntetni?
Őszintén, én be sem fogadtam volna ennyi időre, és ha veletek ilyen, gondolom az a baja, hogy az anyja nem kényeszteti el. Ti se tegyétek.
Más: ha unokahugi bepakolna a szobámba, én összemotyóznék, és elhúznék onnan. Ennyi.
válasza: válasza:Először is köszi a válaszokat! Mindenkit felpontozam. :)
Az anyja nagyon szemét volt vele, verte, semmit nem engedett meg neki, konkrétan lesz@rta, hogy mi van a gyerekével, hogy érzi magát. Anyagilag és lelkileg sem kapott meg semmit kiskora óta, amire egy gyereknek szüksége van. (pedig az anyja elég jól keres)Az otthoni korlátok alól felszabadulva pedig úgy érzi, hogy itt nálunk mindent megtehet. Egyébként nem kisgyerekről beszélünk, jövőhéten lesz 18 éves.
Azért nem hozott magával semmit, mert eleinte csak pár napról volt szó, de a telefonját, ruháit, személyes cuccait nem tudom, hogy miért nem hozta.
Az anyja szerintem örül, hogy megszabadult tőle, nem keresi, nem hívja, nem ír neki és nekünk sem veszi fel a telefont. Voltunk a lakásánál is, de nem nyit ajtót. Egyébként ő a gyámja.
Egy részről sajnálom, hogy ilyen sz@r gyerekkora volt, de ugyanakkor nem tudom mosolyogva nézni, ahogy kitúr a saját életemből.
Évekig kolis voltam, de úgy volt, hogy mostantól bejárós leszek, de az unokatesóm miatt úgy döntöttem, hogy visszamegyek, mert nem vagyok hajlandó elviselni a hisztijeit, nyafogásait. Nem a szüleim kényszerítettek rá, ők inkább lebeszélni akartak. De nem tudnak semmit tenni, mert az utcára nyilván nem fogják kirakni. Mondjuk egy koliba tényleg el lehetne küldeni, csak fogalmam sincs, hogy hova, mert az ő sulijának nincs kollégiuma.
Egyébként elgondolkoztam azon, hogy viszem magammal a matracot. Az üres ágyrácson nyilván nem fog aludni... :D
válasza:Anyukádtól rendes dolog, hogy befogadta, ugyanakkor én biztosan nem szorítanám háttérbe a saját gyerekeimet a befogadott miatt, pláne, ha így viselkedik. Abból, ahogy unokatesódat leírtad, picit az az érzésem, hogy némileg el van túlozva az otthoni "terror", ami miatt eljött az anyjától.
Négyen vagytok tesók, plusz gondolom édesapád, egyszerűen le kéne ülni a családnak, és megbeszélni, hogyan tovább. Ha az unokatesó félárva, akkor jár neki árvaellátás, azt májusig visszamenőleg fizettessétek ki az anyjával, aki vélhetően felvette. Plusz a családi pótlékot. Jövő héttől unokatesód nagykorú, de még tanul, tehát kérhet tartást a szülőtől. Ha tartósan nálatok akar maradni, akkor 1. be kell menni a gyámhatósághoz, és hivatalosan is elintézni, 2. meg kell állapodni a magatartási szabályokban. Dönthet úgy is a család, hogy nem vállalja magára ezt a terhet, csak segítséget nyújt ahhoz, hogy a rokongyerek önálló életet kezdjen. Saját jogon is kérheti a csp-t, amíg középiskolában tanul, az árvaellátással együtt az cca. havi 50 ezer forint, plusz a tartásdíj az anyjától. Rászorulóként kérhet kollégiumot (nem feltétlenül a saját sulijáét), a ti családotok is támogathatja anyagilag ésszerű keretek között, segíthet a hivatalos ügyek intézésében, ill. havi 1-2 hétvégét ott tölthet nálatok, előzetes megbeszélés alapján. Ha tényleg ennyire elviselhetetlen a helyzet otthon, akkor szerintem az utóbbi megoldás is nagylelkű segítség, amiért hálás lehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!