Mi a véleményetek, mi a megoldás? Az édesapám 75 éves. Van egy húga és egy bátyja. Évtizedekig kiegyensúlyozott, szép kapcsolatot ápoltak a testvérek a szülők és a testvérek gyerekei is egymással. Erre neveltek minket.
Szinte egymást követően haltak meg édesapám szülei. Nincs és nem volt örökösödési vita, rendben, békében zajlott a hagyatéki eljárás. Úgy rá két évre, Édesapám megszakította a húgával és a bátyjával a kapcsolatot.
Kérdeztük, de nem tud magyarázatot adni arra, hogy mi az oka. Mindenkit szid, mindenkibe beleköt, mindenkit gyűlöl.
A minap nyitva felejtettem a gépemet, s beleolvashatott az emailbe, amit az unokatestvéreim küldtek, ami arról szól, hogy a nagybátyáméknál családi összejövetel lesz, az unokatestvérem kerek születésnapja, és aki tud, mindenkit várnak, engem is.
Óriási botrányt rendezett az apukám, hogy miért tartom én velük a kapcsolatot, amikor ő gyűlöli őket. Kértem, hogy legalább adjon magyarázatot, hogy miért. Azt mondta: csak.
Mondtam, hogy nem értem, hogy én miért nem tarthatom velük, mert engem nem bántottak, szeretnek, őt is szeretik. Azt mondta, hogy nem igaz, hogy szeretnek engem, csak azért hívnak, hogy ezzel is őt támadják.
Teljes dilemmában vagyok, hiszen szeretem Apámat, de őket is. Soha egy rossz szóval nem illetik az Apukámat. Azt egyszer kifejtették, hogy sajnálják, s remélik, hogy megszelídül a lelke egyszer, ők boldogok lennének, és nem is emlegetnék ezt a szomorú korszakot.
Igaza lehet, hogy akit ő gyűlöl a családban, indokolni sem tudja, miért, azzal nekem sem szabad találkoznom?
De akkor, ha egyszer elmegy, én teljesen egyedül maradok a világban, mert más rokonom nincs, csak ők.
Erre mondják,hogy vén bolond.
Nem bántásból mondom.
Hagyd rá,és hagydki a rokonok bulijaiból. Neked nem kell utálkozni.
Valós a kérdés.
Sajnos.
A dilemma abban áll, hogy lelkifurdalásom van, hogy valóban vétek-e édesapám ellen.
Nem egyedüli eset ám a miénk a "történelemben".
De nem gondoltam volna, hogy nekünk is meg kell élnünk.
Ráadásul a még nagyobb baj, hogy a gyerekeinket igazmondásra akarjuk nevelni, de ebben az esetben kénytelenek voltunk konspirálni, megkérni őket, hogy Papa előtt ne, mert akkor megsértődik.
Köszönöm szépen a válaszokat.
Gondoltunk már mi is a pszichológusra, de ő annyira kemény, csökönyös, és valóban nincs betegségtudata. Meg mis sem betegségnek fogtuk fel, hanem öregkori szeszélyességnek.
De valóban fennáll a veszélye a személyiségtorzulásnak.
Az az igazság, hogy nagyon fáj, hiszen Ő és Édesanyánk nevelt mindannyiunkat arra, hogy a családnak össze kell tartania.
Igen de a demens beteg mér nem az aki abbo volt.
Papám lazán a fia képébe vágta hogy gyülöli, de nem is tudta már mit beszél, olt, hogy nekiment, engem meg sem ismert, sem a másik fiát.. sokszor kiabált, káromkodott. Sajnos az Alzheimer az egyik legszemetebn idöskori elmebaj.
Ha apukád 75, gondolom, te negyvenes vagy. Elhiszem, hogy nehéz a helyzet, fáj így látnod apukádat, de én is demenciára gyanakszom. Magam is az igazmondás híve vagyok, de ha te ebben az esetben apukádnak "nem mondasz igazat" vagy nem mondasz el mindent, erkölcsileg nem hazugság kategória. Nem is értem, az hogy lehet kérdés, hogy tartsd-e unokatesóiddal a kapcsolatot. Velük is le kell ülni, nem kell előre diagnosztizálni, mert azt az orvos mondja ki, de el kell mondani, hogy apukád valószínűleg dementálódik, ezért ilyen, ne haragudjanak rá, egyelőre ne keressék.
Rossz így látni a szüleinket, de ne legyen számodra kérdés a szeretteiddel való kapcsolattartás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!