Ha az apámmal nem volt jó a viszonyom soha az kihathat a család férfitagjaira való viszonyomra?

Ez szerintem élettapasztalat, és intelligencia kérdése.

Az ember idővel átlátja ezeket a dolgokat, és megtanulja kezelni.

Ez nem csak felszínes dolgot jelent, hanem azt, hogy alapjaiban változik a személyisége.

Viszont ehhez - szerintem - alapvetően az kell, hogy az illető elég intelligens legyen ahhoz, hogy a tudat alattijával is összhangban legyen, és ne csak felületesen, hanem alapjaiban (ösztön szinten) túl tudjon lépni az őt ért benyomásokon, és maga mögött tudja hagyni ezeket.

A kérdés, hogy elég erős és öntudatos vagy e ahhoz, hogy az idősebb férfi rokonaid életében meg tudj változni ennyire!

Ha nem, akkor marad az 1-es válaszoló módszere, nyíltan beszéld meg velük.

Ez nem csak azért jó, mert tisztázod a helyzeted, hanem azért is, mert a beismerés is egyfajta önismeret, ami segít a továbbfejlődésben.

Nem mellesleg az idősebb embereknek nagyságrendekkel több az élettapasztalata , ami ha szintén intelligenciával párosul (nagyon nem elhanyagolható részlet) akkor a megértésen túl akár még segíteni is tudnak a problémádon.

Kedves Kérdező!

A leveledből nem derül ki, hogy fiú vagy-e vagy lány.

Amennyiben lány vagy, ez a fajta félénkség későbbiekben a partnerkapcsolataidra is ki fog hatni. Szerepekbe bonyolódhatsz, rosszul választhatsz stb. Ha fiú vagy, a partnerkapcsolati és kommunikációs fennakadásokon kívül nagy valószínűséggel lesznek felesleges konfliktusaid később a főnököddel, "apafigurákkal" stb.

Némileg javulni fog a helyzet, ha nem otthon fogsz lakni folyamatosan, ha kollégiumban v önállóan fogsz élni. Az állandó "presszió" megszűnése segít majd fellélegezni.

Jó hírem van: az ilyen jellegű, transzgenerációs problémákon túl lehet lépni. Vannak rá módszerek.

Remélem, segítettem!

Üdv Ʀ