Nálatok is megy otthon a kivételezés?

Mama szerint ez normális, szerintem viszont undorító. Már évek óta megszűntek iránta a jó érzéseim, mert egy ilyen embert nem lehet tiszta szívvel szeretni. Állandóan sérteget, méghozzá nem is fogja vissza magát, azon kívül sohasem kérdezi meg, hogy milyen napom volt vagy valami. Bezzeg öcsém :D Ha hazaér a suliból, mama felkiált, hogy "Hála Istennek! Mesélj!". Mindig elé van téve a kaja is, egy tejbegrízt sem hajlandó a 20 éves öcsém megcsinálni magától. Persze ha kiszolgálják, miért is tenné?

Mama minden cseszegetéshez hozzáteszi, hogy már felnőtt vagyok, viseljem el. Nem hiszem, hogy ez feljogosítja a bunkózásra, de már többször kijelentette, hogy nem kér bocsánatot, törődjek bele, majd ha lesz két gyerekem, én is a kisebbet fogom szeretni inkább. :D Remélem, azt már egyedül öcsémtől várja el, hogy ápolni fogja öregségére.

Jó érzés volt ezt kiírni magamból, de nem kérek tanácsokat, ezen úgy sem lehet változtatni. Helyette írjátok le ti is, ha hasonló bánásmódban részesültök otthon, mint én. :)