Más külföldön élők otthon maradt rokonai is ilyenek?

Vagy csak a mieink ilyen speciálisak? Először is, ha mi megyünk, ha ők jönnek, elvárják, hogy mindent mi fizessük. Ha mi megyünk, akkor magunk szervezzük és fizetjük az utat, a szállodát, minden étkezést és az adódó dolgokat, ez rendben is van így. Csakhogy amikor ők jönnek, akkor is nekünk kell mindent szervezni és fizetni, a repülőjegyüket, a szállásukat stb. Ráadásul ilyenkor visszavedlenek kisiskolásba, akik mindent tőlünk kérdeznek meg, ahelyett, hogy felmennének mondjuk a légitársaság honlapjára és ott kikeresnék szépen a vonatkozó szabályokat. Aztán miután én utánanéztem, akkor nekem hőbörögnek, de de miért, meg ez máshol nem így van, meg hogy a szállodában bunkó volt a pincér... kicsit már kezd az arcomra fagyni az álvigyor, nehéz megállni, hogy ne közöljem, ez nem az én szállodám, nem az én repülőflottám, amúgy ha ennyire tré mindaz, amit szerveztem, akkor legközelebb oldják meg maguk, illetve az ajándék ló fogait már nagyon alaposan átvizsgálták... máshol is megy hasonló műsor minden látogatás alkalmával, vagy csak minket vert meg a sors ilyen depresszív, ingerlékeny, magatehetetlen rokonsággal?