Mennyire normális, vagy mennyire gyakori, ha valaki nem bírja a fizikai kontaktot?

Szia!

Én ilyen vagyok.Ha megakarnak ölelni vagy puszilni,akkor hagyom magam,ha családtag,de amúgy számomra rossz érzés.

Osztálytársaim is szoktak ölelgetni,néha hagyom nekik.

Múltkor egyik osztálytársam órán egy olyan cuppanós puszit adott,hogy a terem másik végében is hallották.Majdnem elsírtam magam miatta.2 órán át éreztem a helyét.

Amit még nem bírok,az az amikor valaki csupasz lábbal ér hozzám.Azonnal elhúzódom tőle.

Az evéshez tartozó hangok is rettenetesen irritálnak.Főleg húgomé.Minden nyelést,minden rágást hallok.Undorodom tőle.A világból ki lehet kergetni vele.Egyszer a suliban (mikor még menzás voltam),akkor egy srác ült az asztalhoz (körülötte még voltak 3-an),és elkezdett enni.Csámcsogott,meg közbe beszélt is(igen a szájában volt a kaja).Pár percig bírtam elviselni,utána ráordítottam és elküldtem a 'csába.

Azok után nem mert mellém ülni.

Védelmemre szóljon,hogy rettenetes volt ahogy evett.A többieket is zavarta,csak ők nem szóltak neki.

Előző vagyok !

Ezt a viselkedést amúgy a bántalmazás is kiválthatja.Afféle bizalmatlanság.Lehet hogy gyerekkorában bántalmazták (szülők,osztálytársak),és fél az érintéstől.

Gyerekkorban egyik szülőm se ölelt se puszilt. Amint egy jobb szeretetteljesebb környezetbe kerültem ez megváltozott. Anyukámat azóta ölelgetem puszilgatom. Kb 30 éven át ilyen nem volt nem is igényeltem. De most hogy változott a helyzet így szeretem.

Tesóm pl ünnepekkor se születésnapkor se soha nem puszilja meg anyukámat... ez se normális

Ez a szociális fóbia enyhébb megnyilvánulási formája, aminek persze vannak fokozatai, sőt egyéb lelki összetevői is. Szinte az ellentéte annak, amikor valaki lépten-nyomon puszizkodik másokkal. A fizikai kontaktus és a puszizkodás azt a benyomást keltheti, mintha szinte testi-lelki jóbarátok lennének és sokan éppen a kapcsolat érzelmileg szorosabb vagy gyengébb, esetleg közömbös, hivatalos jellegének megfelelően akarnak megfelelő távolságot tartani, úgyhogy a dolognak még kulturális vetülete is van.

Én csak a hozzám érzelmileg kifejezetten közel állókkal tudok puszizkodni és bizony időnként kifejezetten tolakodónak tartom, amikor valaki ilyen viszony hiányában is ilyenirányú gesztust tesz.

Mintha rólam írtál volna, de nem tartottam sose problémának, sok ember van, aki nem így fejezi ki a szeretetét. Puszit sose szoktam adni, csak így ünnepekkor, de magamtól soha, barátoknak se, csak szintén ha valamit ünneplünk. Az ölelésektől elhúzódok és azt sem szeretem, amikor buszon vagy máshol sokan vannak és nyomorgunk egymás mellett és hozzám érnek az emberek. Nem lesznek tőle fizikai tüneteim, csak nem szeretem.

A barátom kivétel, sokat puszilom és bújok hozzá. Számomra ez egy intim dolog nagyon.

Nem történt velem semmi sem 25 év alatt, ami ezt kiválthatta, sose voltam másmilyen.

(És kapásból két barátnőt fel tudok sorolni akik ugyanilyenek)