Van aki szóba se áll a sógornőjével, vagy esetleg az anyósal? Hogyan jutottatok odáig, hogy még köszönni is alig köszöntök egymásnak? Mi váltotta ezt ki?

Erdekes ez a masik oldal...:)

Mi beszélünk anyósommal, de már rég észrevettem, csak akkor kedves velem, ha a fia is ott van, akkor viszont nagyon. Amikor pedig kettesben vagyunk, kellemetlen megjegyzéseket tesz, már meg is bőgetett néhányszor, de szerencsére nem sokat vagyunk kettesben, és a párom kedvéért kibírom a családi alkalmakat.

Hogy? Volt képem gyereket vállalni, és nem ő kapta kizarolagosan onnantól a összes figyelmet. Ennyi elég volt. Senki nem hiányolja az okossagait meg a tolakodasat, sem pedig az anyagi és egyéb támogatás követeléseit. Akkor jöttünk rá, mennyire ő akart diktálni csak mert az unokák az ő mehenek a termékek lettek...

Nekem nem kimondottan sógornő, hanem "menytárs" (párom testvérének az élettársa). Én kb. 3 éve nem vagyok hajlandó találkozni se vele, és inkább nem megyek el családi programokra se, ahol ő is ott van. Életemben nem utáltam még úgy embert, mint őt.