Ti hogy jutottatok saját lakáshoz/házhoz?

Sehogy, és ahogy elnézem, egyhamar nem is fogunk.

Az ismeretségi körömben két verziót látok.

Néhányak örököltek lakást. De ők azt hiszem, túl nagy árat fizettek érte.

Másoknak a szülők így vagy úgy összeszedték az önerőt. Az elmúlt egy-két évben két-három milliót kellett csak letenni, ennyit két család azért összehoz, ha akar. Utána meg a hitelt fizeti az ifjú pár.

Van egy harmadik csoport is, akik kimentek külföldre "néhány évre, amíg összegyűjtik az önerőt és egy kis tartalékot". Na róluk egyre jobban látszik, hogy eszük ágában nincs visszajönni :D

Ja és persze vannak, akik jól keresnek. Egy olyan pár, ahol mindkét fél hazavisz 200-250 ezret, akár önerőből is meg tudja oldani a lakásvásárlást. Bár ahogy elnézem, közülük elég sokan nem erőltetik a kérdést, jól elvannak albérletben is.

Eleinte albérletben laktunk, ahol én pályakezdőként lakhatási támogatást igényeltem, ez fedezte a lakhatásunk alap költségeit kb. egy évig. Eközben a párom (rendőr) jelezte, hogy igényt tart szolgálati lakásra és ezt meg is kaptuk, mint fiatal pár. Itt minimális havi díjat kellett fizetnünk (3450 forint) + rezsi, ami ugye saját fogyasztás, tehát viszonylag szépen tudtunk félretenni, cserébe a lakáson állapotmegőrző munkálatokat kellett végrehajtani, tisztasági festés, parketta csiszolás, stb., amit amúgyis megtettünk volna, hogy otthonos legyen.

A páromnak régóta volt lakástakaréka, nekem pedig egy kisebb megtakarításom (1,5 millió forint), amint összeköltöztünk mondhatni összedobtuk amink van és szorgosan gyűjtögetni kezdtünk egy közös "kasszába" közös lakásra. Nagyjából 4-5 közös év után jutottunk el odáig, hogy beköltözhettünk a saját otthonunkba egy kisebb hitellel, kisebb családi kölcsönnel, illetve a felújításban rengeteget segített a családunk mind anyagi, mind emberi szinten. Rengeteget spóroltunk, ahol tudtuk meghúztuk a nadrágszíjat.

Összességében ha belegondolok elég nagy szerencsénk volt. Ha albérletben kellett volna végig élnünk, akkor nem valószínű, hogy ekkora kölcsönnel tudtunk volna 30 éves korunk előtt venni egy saját lakást (1,5 milliónk van a banktól, illetve 1-1 a szülőktől kölcsön, akik azzal a feltétellel adták, hogy akkor kezdjük törleszteni, ha a bankin túl vagyunk).

Az is tény, hogy ez egy kisváros, ahol 10 millióból már egészen szép és nagy lakást lehet venni. A közös persely megmaradt, a családalapítás mellett családi házra gyűjtünk, ugyanis ez az álmunk.

én is azt a verziót látom a környezetemben, amikor vagy a szülők/nagyszülők vesznek, vagy a fiatalok külföldre mennek pénzt gyűjteni.

egy albiban nem gondolom, hogy túl sokat lehetne félretenni.

nekem születésem óta volt egy számlám amire ráment az összes pénz amit kaptam, legyen szó szülinap/ballagás/diákmeló. persze, akkor nagyon utáltam, hogy soha nem tarthattam meg, költhettem el. de most kb 2 millió van rajta, úgyhogy már örülök, hogy nem költöttem el anno nyalókára és egyéb fontos dolgokra.

de ez kb 20 év alatt gyűlt össze.

a nagyszüleim tudnak segíteni 1-2 millióval(ők szintén születésem óta gyűjtik egy számlán,nem tudom havonta mennyit raktak rá, de nagyon hálás vagyok nekik, hogy előre gondolkodtak.)

és mivel én és a párom még otthon élünk-szülőknél, így a fizetésünk 90%át félre tudjuk tenni. (amit elköltünk az a nagyon szükséges)

szóval kb havonta 200ezret rakunk most félre . így még olyan 1-2 év és be tudunk költözni egy panellakásba , hitelmentesen.

olyan 6-7 millióért már lehet venni 2 nagyszobás lakást felénk, a központban is akár!

úgy tervezzük, hogy ha megvesszük, utána még a nagy berendezkedés előtt újítjuk fel, nem amikor már benne élünk.

jelenleg úgy néz ki tényleg 1 , de max 2 éven belül meg lesz a saját kecó. és még 24-23 évesek vagyunk

de ha nem lenne az én előre gondolkodó családom, akkor kb 2 milliónk lenne most önéröből. azért még nem adnának lakást.

de már vannak berendezési tárgyaink és a konyhába is megvannak a tányérok, edények stb.

de még spórolunk, hogy egyből mehessen a felújítás, meg ugye van más költség is, ügyvéd, illeték vagy a sokadik adó stb. addig nem vágunk bele, amíg nem biztos, hogy elég lesz a pénz mindenre.

kölcsönt nem szeretnénk igényelni, az én családomtól nem is lenne pofánk kérni, mert így is sokat segítettek, a párom családja meg nem tudna segíteni, előbb kérnek ők

7# vagyok. persze ára van, hogy mindent félrerakunk most a párommal. ugye hiába van jogsink, autóra /benzinre nem pazaroljuk még a pénzt, az elsődleges célunk a lakás.

ismerek olyat akik szintén ezt csinálják, szóval még otthon laknak, hogy ne kelljen albira félrerakni. de felélik a fizetésüket, olyan havi 20at raknak félre. hát abból nagyon sokára jön össze nekik a lakás.

szóval szerintem ha valaki elkezd spórolni, akkor igenis legyen a cél a szeme előtt. én mindennap kiflit eszek a munkahelyemen, de inkább élek így 1-2 évig, minthogy rendeljek, de cserébe még évtizedekig a szüleimmel éljek.

a hitelről meg szerintem nem kell mondani semmit. én max 1 milliót vennék fel, de nagyon nagy felelőtlenségnek tartom, amikor több milliót vesznek fel és bizonytalan is a munkahely, esetleg besikerül pár gyerek és sírnak hogy még ott a hitel is

mivel nem szivesen ultem egy udvaron a faterral igy elegge koran fejbe vettem a sajat lakast, igy mig mas 20 evesen holtra bulizta magat en kulfoldon dolgoztam feketen.

mar ugy sikerult lakast vennem hogy meg eszem agaban sem volt egyaltalan valakivel lekomolyodni.