Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Hogy reagálnátok az alábbiak...

Hogy reagálnátok az alábbiak hallatán?

Figyelt kérdés

Huszonéves fiatal nő vagyok, a párommal élek, szerencsére már függetlenül a szülőktől. A hétvégére hazajöttünk meglátogatni a szüleimet (messze lakunk innen, de ezek szerint nem eléggé...), ma reggel hallottam a következőket. Tegnap anyám találkozott keresztanyámmal és ahogy szokásuk, én is szóba kerültem. Annyit hallottam a szüleimtől, hogy apám mondta, hogy milyen szemetek a keresztszüleim, amiért munkanélküli vagyok egy ideje és az amúgy milliárdos vállalkozásukban nem ajánlottak még soha állást (mikor itthon éltem, akkor sem), pedig még szakmabeli is lennék. Erre azt mondta anyám, hogy neki mindig is nyilvánvaló volt, hogy keresztanyám nem bír engem, mivel tegnap is azt mondta neki (nem ismerem az előzményeit), hogy bármikor választania kellene köztem és a testvérem között, a testvérem bármilyen hibája és zűrje ellenére (13 éves kora óta züllik, 16 évesen elkapták drogkereskedelemért, eladta a szüleim értékes tárgyait drogért cserébe, 18 évesen terhes lett egy 20 évvel idősebb férfitól, most 70-80%-ban a szüleim nevelik a gyereket), minden ellenére bármikor a testvéremet választaná helyettem. Azt mondta, én olyan vagyok, mint egy szúrós pokróc, olyan a természetem. Erre anyám egyetértését fejezte ki, mondván, nem hiába sosem tudtam érvényesülni, ez az oka. Erre apám mondott valamit, de csak a hangsúlyt hallottam ki, szerintem egyetértett.

Azt érdemes tudni, hogy diplomás vagyok, a párommal saját vállalkozáson dolgozunk egy ideje, sajnos az én karrierem tényleg nem indult be, valószínűleg szakmát kell váltanom a jövőben. Eddig diplomával külföldön dolgoztam vendéglátásban, de fizikailag nem bírtam és ott kellett hagynom, azóta nem találok másik - nem ennyire erős fizikai igénybevételt igénylő - munkát. 1 évig külföldön éltem a párommal, aki azóta - állítása szerint mindent az én terveimnek és támogatásomnak köszönhetően - szép karriert épített ki, nagyon jól keres. Én is ki akarom tanulni az ő szakmáját és közös vállalkozást indítani, a gond, hogy eddig az önsajnálatban úsztam és valahogy teljesen belefáradtam mindenbe (nem tett jót, hogy diplomával külföldön kellett wc-t sikálnom minden napi főnöki megaláztatások közepette).

Mindenesetre nem hiszem, hogy akkora szörnyeteg lennék, hogy ezt kelljen rám mondani. Keresztanyámat mindig is tiszteltem, keresztapám szinte a második apám volt (ő nem volt jelen ebben a történetben), borzasztóan esett, amit hallottam. Hogy a saját anyám még helyeselt az elmondottakra, az főleg. Nem szóltam anyámnak, hogy mindent hallottam, de ezek után nem tervezek nagyon jópofizni vele. Mindig is a húgommal kivételezett, de hogy ilyeneket mondanak a hátam mögött, ez sok.

A párom mellettem áll, szerinte ők a rosszindulatúak és bennük van a hiba. De én összezavarodtam, kicsit úgy érzem, már senki nincs mellettem, mivel a párom családjával is viharos a kapcsolatom (nem nyíltan, de pl az apja folyton beszólogat nekem, szerintem utál engem és az anyja is csak azért tűr meg, mert tudja, hogy kénytelen). Hozzáteszem, náluk is érzem azt, hogy a tágabb család (akikkel évente 1x találkozom, akkor is próbálok kedves és pozitív lenni), ők is furcsán néznek rám, szerintem a párom apja nekik is telebeszélte a fejüket, ahogy anyám keresztanyámét gyerekkorunkban (mindig engem szidott neki, a húgomat meg istenítette). Nem értem, én mindenkivel normálisan viselkedem, nem szólok be, nem bunkózom, segítek, ha tudok, mégis ezt kapom. Ilyen kemény mérlegre állításokat a keresztanyámtól meg anyámtól és folytonos kritikát, beszólogatást az apósjelölttől.

Ti ezek után tartanátok a kapcsolatot ezekkel az emberekkel? Érthető, ha ezek után nem vagyok rájuk kiváncsi?


2016. nov. 20. 10:20
1 2 3 4
 31/32 A kérdező kommentje:

Nem én írtam azt a másik kérdést, nekem mindkét nagymamám több mint 10 éve halott, szinte alig ismertem őket.

Egyébként, ha meg akarnék felelni az ilyen embereknek, mint anyám, keresztanyám vagy épp apósjelöltem, akiknek a saját gyerekeik sem elég jók meg úgy kb senki maguk körül, akkor belebolondulhatnék a folytonos megfelelésbe. Anyám azt akarja, hogy szakmámban helyezkedjek el, amiben kb minimálbért kapnék, apósjelöltem azt akarja, hogy én is annyit vigyek haza, mint a fia, ne a fia támogasson engem (nettó fél milliót megkeres, valószínű, hogy én is mostanában fogok ennyit kapni... -.-), keresztanyám meg csak annyit akar, hogy bármit is kapok az életben, elégedjek meg a legkisebbel is, mert én nem vagyok olyan árja csemete, mint az ő újgazdag gyerekei és én nem érdemlek annyit. Ezenkívül mindhárom folyton kritizálja a külsőmet, amivel szerintem abszolút semmi baj, mindenhol máshol csak dicsérnek hármójukon kívül (bevallom, én is szépnek látom magam, így nem értem a kritikákat, szerintem csak bántani akarnak), és tényleg mindenki: apám, a húgom, a volt sógorom, a barátnőim, a párom, a párom nagyszülei (a párom apjára pl), mindenki megmondja, hogy ez a 3 ember nem komplett. Olyan emberek ők, akiknek a lelkében réges rég félresiklott valami és egyszerűen azóta vagy lehet már születésük óta gonoszak. Régen viccelődtünk is azon keresztanyám gyerekeivel, hogyha ezt a két nőszemélyt összeeresztjük, kicsinálják együtt az egész világot. Hát most én vagyok a soros, ahogy látom.

Mindenesetre legyek én akármilyen is, azt sosem fogom elnézni anyámnak, hogy ilyen mocskos dolgokban aszisztál másoknak velem szemben. Keresztanyám gondoljon, amit akar, én soha nem szóltam neki egy rossz szót sem, nem is értem, hogy engedi a lelkiismerete ilyeneket mondani, de az, hogy ezt a saját anyámnak így előadja, anyám meg még neki bólogat ahelyett, hogy a saját gyerekét védené, az számomra megbocsáthatatlan. Úgy el is jöttem ma tőlük, hogy csak apámnak köszöntem (ő még a kisebb hibás a történetben), anyám jobb, ha a szemem elé sem kerül, mert nincs erőm most a szemére vetni, úgyis csak azt kapnám tőle, hogy "látod, mások is megmondják, hogy milyen elviselhetetlen vagy, csak az igazat mondtuk!". Pukkadjanak meg...

2016. nov. 20. 21:55
 32/32 anonim ***** válasza:
72%

Van ilyen, sajnos. Az en anyam is gyulolkodo es gonosz velem szemben. Meselhetnek naphosszat, de nem. Mar lezartam ( joval idosebb is vagyok nalad).


Elmentem vele csaladterapeutahoz, aki az elso alkalom utan azt mondta, h szerinte nincs ertelme ujra mennunk, ez kettonk kozott remenytelen.


Mindig azt mondjak, h ha hatat forditasz vminek es nem megjavitod, hanem szimplan magad mögött hagyod, az a legrosszabb megoldas. Pedig számomra a gyakorlatban mukodott. En ezt tettem, semmilyen formaban nem erintkezem anyammal. Azota sokkal kiegyensulyozottabb vagyok.

2016. nov. 20. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!